Sorosnál dőltek el a dolgok
Antall, a későbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában
megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb
hitelezőivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a
Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésű
és maradéktalan visszafizetésére. Az adósság elengedése, átütemezése
szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan
Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban,
melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges
kezeléséről. Tardos Márton, az SZDSZ későbbi frakcióvezetője
koordinálta az utazási ügyeket, tőle kapta Rabár az előkészítő
anyagot. A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi
György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese,
Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi
szakértői: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik
sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerősei.) Mi volt a
gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok előre biztosítsák
magukat az MDF választási győzelme esetére, időben meggyúrják
a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit,
s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektől
aztán eltérni nem lehet.
Természetesen nemcsak az adósság kezeléséről, hanem az
oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások. Rabár
visszaemlékezéséből világosan kitűnik, hogy a bankárokat a
magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a
megbeszélés fő témaköre az államadósság állami tulajdonnal,
nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gya-
korlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása
a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj,
fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan
fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antallcsapatot.