#39
Namost az van, hogy van egy standard modellünk, meg vannak a méréseink. A modell által jósolt és a mért értékek közötti különbségek magyarázatára, helyesebben megnevezésére találják ki ezeket a setét dolgokat.
Most már a sötét energia, és a sötét anyag mellé bejött a sötét fény is. Ez egy kicsit eufémizmus, mert nem azt mondják, hogy a standard modell bizonyos oldalról deficites, hanem hogy felfedezték, hogy az univerzumban ott a sötét akármi.
A múlt század elején a kvantummechanika felfedezésekor az un. fekete test sugárzás (gyak tiszta hőmérsekleti sugárzás) spektruma volt rejtély. A két alapvető modell a spektrumot jellemző görbének vagy az alacsony, vagy a magas frekvenciájú részét tudta csak leírni, a másik oldalon úgy mondták, elég nyíltan, hogy pl magas frekvenciákon "katasztrófát szenved", az az a végtelenbe tartott, ami értelemszerűen végtelen energiát is jelentett bármilyen test, ármilyen hűmérsékletű sugárzására, ami azért a tapsztalatnak ellentmondott ugye.
(Ma nem szenved katasztrófát a standard modellünk, mert az ugye szupijó, hanem megjelenik a sötét akármi benne. Ez igazából csak kommunikáció és a nagy büdös ismeretlen leírására szolgál.)
Aztán gyak egy matematikai trükkel Planck a két görbét egyesítette, és azt mondta, hogy az energia közlés ebben az esetben nem folytonos, akármilyen értéket felvevő, hanem adagokban, kvantumokban számolható. Ismétlem számolható, merthogy akkor még a kvantumnak fizikai valóságot nem tulajdonítottak.
Aztán ebből az egészből kinőtt a kvantum mechanika, meg részecskefizika.
Azonban most pl a sötét energiát egy töbszörös logikai lépcsőből vezették le. És mindenki biztosra veszi a létezését. A háttere viszont az, hogy az Ia típusú szupernovák, amelyek viszonylag jól számítható paraméterekkel rendelkeznek, mért vörös eltolódása eltérő a számítitotthoz képest.
Ez a tény maga a mérhető jelenség.
Azonban erre több lehetséges magyarázat is van, azonban mindengyike valami alapvető fizikai ismeret hiányára utál:
1. A jelenség gyökere lokális, gyakorlatilag asztrofizikai, a csillagok fejlődésével fizikájával összefüggő.
2. A jelenség lokális, a téridő, relativitás elmélet helyi, nagy energiáon történő működésével összefüggő.
3. A jelenség általános a standard modell működésével, de csak viszonylag kisebb zavarával összefüggő.
4. A jelenség általános gyakorlatilag a standard modellt alapjaiban kérdőjelezi meg.
Valójában hogy a felsorolt négy és még egyéb nem felsorolt lehetőségből mi a végső válasz, mire vezethető vissza az anomália azt nem tudjuk. Egyet tudunk, hogy az Ia szupernovák nem úgy viselkednek, ahogy azt a modelljeink jósolják. Pont.
Szal én csak egyben hiszek rendületlenül, a kétkedés erejében, ami itt is helyénvaló. Mert ezekkel a sötét dolgokkal kapcsolatban a tények, a mért paraméterek és a kommunikációs fogások összemosódnak. A tényeket a valódi méréseket megkérdőjelezni hülyeség, de soxor az anomáliákból levezetett, a standard modell működtetésével nyert fikciókat létezőként véve vitatkozunk. Mint amikor a múlt század elején még évtizedekig ragaszkodtunk a hagyományos fizikai szemlélethez és csak lassan fogadtuk el, hogy mikroméretekben ezek az elvek, pl a foyltonosság nem érvényesek, és azok megkérdőjelezését eretnek, tudományellenes dolognak tartottuk.
#39