#42
Csak éppen a termodinamika 2. főtétele nem következik közvetlenül a kvantummechanikából!
Kvantum szinten egy "rendes részecske" mozgása, bomlása a normál időben és egy antirészecske mozgása a reverz időben ua, itt nincs szimmetria sértés.
Ilyen értelemben a vákuum (a virtuális részecskéivel, amelyek valódiságát viszont a Casimir effektus bizonyítja) megfelel az ideális kvantumos közegnek, a jelen, a múlt és a jövő tökéletesen felcserélhető és ettől való eltérés csak a Planck-állandó által meghatározott határozatlansági reláción alapuló mértékig lehetséges.
Emellett a kvantum világra inkább az jellemző, hogy bizonyos részecskék (függetlenül azok időbeni helyzetétől) valószínűbbé teszik más részecskék jelenlétét (ez a lényege maguknak az erőknek, kölcsönhatásoknak, vagy a kvantumösszefonódásnak).De az időtlen, vagy inkább minden időfázissal rendelkező vákuumban ezek az erők/részecskék nagy léptékben mondhatni kioltják egymást.
Az idő egyirányúsága, mint a vákuum szimmetria sértése a normál anyagra és az ebből felépülő makrovilágra jellemző. A normál anyag felfogható, mint olyan különleges kvantumállapotok összessége, amelyek ki tudnak emelkedni és megmaradni a vákuum kvantum fortyogásából, mint jéghegyek az óceánból. Az időbeni eltolhatóság szimmetriájától függ az energia megmaradás tétele, ami szinte adja magát a kvantumosságra jellemző egymás iránt affinitást mutató részecskék időbeni stabilitását. Bizonyos energia szinteken, frekvenciákon a vákuum jellemzői lehetővé teszik időben hosszabb ideig létező anyag megmaradását, ha ez így kielégíti az energiamegmaradás tételét is. Ez az ami kiadja az egyirányú időt, az energia megmaradást és ezzel makroszinten a 2. főtételt is, az anyag mozgását, fejlődését alakulását.
Talán nem is tágul az univerzum, úgy értve, hogy maga a vákuum, hanem az anyag mint kis repedés (szimmetria sértés), rianás a vákuum jegén fut tovább, létrehozva a teret és az időt, és mind azt a kozmológiai képet, amit mi gondolunk a valóságról.
#42