75
-
bmw #75 En ma is neznem....
Sajna az Atlantist eleg hamar befejeztek... -
Zero 7th #74 Stargate jó volt, amíg el nem fogyott az ötlet, úgy SG1 6.-7. évad magasságában... Amikor már ilyen 2-3-részes dögunalmas, ámde követhetetlenül komplikált sztorik jöttek, ott hagytam abba. -
Revideal #73 Én nem értem ezt a nagy felhajtást!
Inkább Egyiptomban kellene ásatásokat végezni, hátha előkerül egy csillagkapu. Persze kell hozzá egy működőképes tárcsázó, meg vezérlőkristályok, meg nem mellesleg egy atomerőmű, de hátha-hátha…
Ezek (talán) így leírva viccesnek hangzanak, de meglátásom szerint, még mindig ez a „legvalószínűbb” út a féregjáratokhoz. Vagyis ott vagyunk ahol eddig! Sehol! Hinni akar mindenki, de nincs miben. Eddig tényleg még a stargate tűnik a legrealisztikusabbnak. (Nem mellesleg a legkidolgozottabb is!)
-
gforce9 #72 A naprendszeren belül is kimérhetőek anomáliák, a voyagerek nem annyival mennek, mint kellene nekik. Van még mit kutatni. -
johnfly #71 + a sötét anyag okozta galaxis forgási sebesség..... -
#70
Igen, akárhány okos, nálunk több fokozattal rendelkező ember mond bármilyen gyakorlatilag nem tapasztalt dologról bármit, az ugyan annyit ér, mint az ecceri szántóvető szava!
:)
Namost a kvantummechanika és az azt leíró matematika, viszont meglehetősen egzakt, pontos jóslásokat adó dolog. Tapasztalatra, kísérletekre épül, amit soxor az azt végző tudósok sem akartak elfogadni (Isten nem kockázik - Einstein).
A fordított idő viszonylag egyszerű részecske/kvantum szinten valószínűleg működhet. Az általunk ismert makro világ, világegyetem, viszont egy végtelenül összetett valami, aminek minden egyes része összeilleszthető. A vákuumban levő virtuális részecskék megsérthetik a megmaradási tételeket, vagy egyszerűen eltérő tömeggel rendelkezhetnek, mint a "valós" társaik, más idő irányban létezhetnek, de csak lokálisan, a határozatlansági reláció megengedte ideig. A "valóságban", a mi időnkben viszont csak azok maradhatnak meg a sok lehetséges verzióból, amelyek kielégítik a mi valóságunkra terünkre és időnkre érvényes szabályokat. A többi nem feltétlenül megsemmisül, csak kiesik a mi látóterünkből, ebben a valós anyagból, téridőből álló univerzumban nem tudnak hosszan tartó hatást gyakorolni. Ez alól jelenlegi tudásunk szerint csak a Casimir-effektus, a Brown mozgás, a kvantum világban levő határozatlansági reláció, ja meg a világegyetem egyre gyorsuló tágulása a kivétel.
;) -
#69
Namost mégegyszer megismétlem, nekem úgy tűnik, hogy itt 2 különböző dologról megy a vita. Az első, hogy a fénynél gyorsabban menő részecske öszzezavarja a rendszert így a mérés nem lesz egzakt. Ez egy tudományos probléma.
A második, hogy ha vissza megyek az időben és lelövöm a nagyanyám, akkor mi lesz?
Nos mind két kérdésre az a válasz, hogy felszakad a téridő-kontinuum és összedől a világ csak a Vissza a jövőbe c. filmeposzban helyes. A valóság egyrészt az, hogy a lófax sem tudja, elvontabban: ez egy filozófiai (ízlésbeli) kérdés. Amire még nincs gyakorlati, kísérleti tapasztalat.
XD -
Marteen21 #68 "Igen megengedhető matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idő és jönnek a paradoxonok."
Ez onnan jön hogy a fény sebessége minden innerciarendszerben azonos.
De itt féreglyukakról van szó, ami tér görbületet jelentene, tehát nem a te sebességed lesz > c, hanem az út csökken le, csak a látszolagos görbületlen térben lévő út/idő >c, a tényleges < c. Ez az elmélet belefér a rel.elméletbe és nem sérti a kauzalitást sem. -
teddybear #67 Ami a fizikát és a matekot illeti, az előbbihez kell idomítani az utóbbit. Azaz hiába enged meg valamit egy egyszerű matematikai extrapoláció, nem biztos hogy úgy is van a valóságban. Példának éppen itt van a relativitás-elmélet. Az egyszerű matematikai extrapoláció szerint bármekkora sebességet elérhetünk, csak növelni kell a gyorsításra befektetett energiát. A valóságban most már tudjuk, hogy korántsem van így.
Párszor már elmondtam, semmilyen fénysebesség feletti sebességű részecskéről, vagy objektumról sincs tudomásunk. Fordítva folyó időről sincs. Egyiket sem tapasztaltuk. Időutazásról sincs semmilyen bizonyítékunk. Féreglyukat sem tapasztaltunk meg, vagy figyeltünk meg még soha. Sem a szimpla térközi változatát, sem pedig az időutazással kombináltat.
Elméleteink vannak, de nincs semmilyen kísérleti, vagy megfigyelési tapasztalatunk. -
gforce9 #66 Nem hinném hogy elvarázsolva lennék. Van egy egységrendszer, amiben van az 1 egység ami abszolút határ. Nincs ellenpélda, nincs kibúvó. Legalábbis jelen ismereteink szerint, de egyébként nagyon meglepődnék ha ez megdőlne. Van egy erre épíülő elméletünk, ami fizikálisan működik és jól működik ez a relativisztikus fizika. Ez kimondja, hogy az egyik paraméter, ha nagyobb mint 1 akkor a másik paraméter kisebb lesz mint 0. Mégis az általam látott világra hogyan húzzak rá más bőrt? Nálam sokkal okosabbak kitalálták ezt, kísérletileg igazolták, hogy az elmélet stimmel, hogyan találjak ki helyette másikat? Én ehhez kisfiú vagyok nagyon. Lehet te ki tudsz találni, nekem nem megy. Főleg azután nem megy, hogy megértettem, hogy az a c miért 1. Azelőtt voltak nekem is gondolataim a fénysebességről gyorsabb mozgásról meg időutazásról, aztán rájöttem, tökértelmetlenek a kérdéseim. -
teddybear #65 ". Nem létező elméletekre viszont tényleg nincs válaszom."
Pedig mindenfélét ki tudsz találni. Mondjuk a gondolkozásod eléggé mechanikus; Ha a fénysebességhez képest tükörszimmetrikus a részecskék viselkedése, akkor az időnek is fordítva kell folynia...De mi van ha egyáltalán nem létezik ez a tükörszimmetria? Semmi sem bizonyítja ugyanis. Mint ahogy a fordított irányú időt sem bizonyítja semmi.
A relativitás elméletének matematikai bizonyításról ugyanis még senki sem tudta kimutatni, hogy a fénysebesség felett egyáltalán helyes-e. Fénysebesség feletti sebességű részecskét sem tudtak még detektálni.
Amennyiben viszont létezik a fénynél gyorsabb részecske, annak is idő kell, hogy a mi nézőpontunkból mérve megtegyen egy adott távot. Ez, a mi szempontunkból mindenképp a szokásos irányba folyik. Legfeljebb kisebb, mint amennyire a fénynek szüksége van az adott távolság megtételére.
Piszkosul el vagy varázsolva a negatív irányú idővel kapcsolatban. Csakhogy ilyen nem létezik. Semmilyen kísérlet sem tudott ilyesmit kimutatni.
A relativisztikus időlassulás is csak a mozgó objektumban magában lassítja le az időt, a külső szemlélőnek nem. Az ikerparadoxon szerint lesz ugyan némi különbség a két szereplő által megélt idő hosszában, de attól még mindegyik ideje ugyanabban az irányba folyik. -
gforce9 #64 A fénysebesség az c, normál mértékenységrendszerben ez 1. Ez az 1 az a "nyugvó" test sebessége az időben, vagy egy test maximális sebessége a térben. Nem tudom hogy lesz ebből pozitív szám, miféle elmélet szerint, ha a térbeli sebesség átlépi a c-t. Mindenesetre ilyen elméletről nem tudok. Ha te tudsz linket szívesen fogadnék. Tényleg szivesen, nem ironizálok. Nem létező elméletekre viszont tényleg nincs válaszom. -
teddybear #63 "Igen megengedhető matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idő és jönnek a paradoxonok. "
Semmi sem kényszeríti ki a fordított időfolyást. Attól, hogy a relativisztikus időlassulás létező dolog, attól a fordított idejű relativisztikus lassulás egyáltalán nem biztos, hogy létezik.
Valószínűbb az hogy az idő folyása mindkét sebességtartományban azonos irányú, már ha egyáltalán létezik a fénysebesség feletti tartomány. -
gforce9 #62 Igen megengedhető matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idő és jönnek a paradoxonok. Legjobb tudomásom szerint a relativitáselmélet kimondja, hogy a testek mozgása tetszőlegesen osztozhat a 3 tér és 1 idődimenzión, de a térbeli mozgás az időbeli rovására növekedhet csak. Ha fénysebességet meghaladnád, az idő paraméter negatívba menne át. De persze javíts ki ha tévedek. -
teddybear #61 A fénysebesség feletti utazás, mint ahogy már jópárszor elmondtuk, csak a relativitás-elmélet matematikai bizonyítása szerint megengedhető.
A valóságban sohasem tudtunk észlelni semmilyen a fénynél gyorsabb jelenséget, így egyelőre ki kell mondani, hogy képtelenség.
Ami azt illeti a matematikailag szimmetrikus sebesség-tartomány nem biztos, hogy valóban létezik. A fizikában több aszimmetrikus jelenséget ismerünk. -
gforce9 #60 Az a baj, hogy a fénysebesség kapcsán sokan egy sima sebességet feltételeznek, holott az egy kitüntetett dolog és nem érvényesek rá az olyan fogalmak, hogy pl. sebességösszeadás, vagy például az, hogy az idő ugyanúgy telik. Többórányi előadássorozatot itt leírni biztosan nem fogok tudni, amikor nálam 100x nagyobb klasszisú előadóknak is sok idő kell ahhoz, hogy egyátalán képbe kerüljön az ember a téridő és a fénysebesség fogalmaival. Annak értelmét meg nem látom, hogy bizonygassam, hogy márpedig de, ti meg azt hogy márpedig nem :) Anyázásig meg elmenni nem szeretnék, bár itt ez divat :)
Leírni itt egyszerűen fizikai képtelenség lenne és nem is tudom, hogy jól el tudnám e magyarázni, hogy miben is más a c mint a hangsebesség. Nem vagyok fizikus én megérteni megértettem az erről szóló előadásokat és tényleg csak azt tudom javasolni, hogy nézzétek meg őket, mert baromira érdekes téma és Dávid Gyula eléggé szemléletesen tudja tárgyalni ezt az emberi józan ésszel eléggé nehezen emészthető témát. -
WoodrowWilson #59 Ennyi erővel ha kibocsátok egy hangot, megelőzöm, megvárom míg odaér, akkor is saját magamra hatottam. Nem látom a logikai bukfencet. -
teddybear #58 Az egész elmefuttatásod ott hibázik, hogy a példádban a Nap előbbi énje tud hatni a későbbire, de a későbbi semmiképp nem tud a korábbira.
Az ok-okozat törvénye nem fog megsérülni.
Meg persze a fénysebesség feletti mozgás minden eddigi tudásunk szerint lehetetlen. Így a példád máris életszerűtlen. Kicsit olyan, mint a teológusok "Tud-e Isten akkora követ teremteni, amekkorát képtelen felemelni?" logikai feladványa. -
gforce9 #57 AZ a gond ezzel, hogy a gravitáció fénysebességgel terjed, lényegében ez határozza meg egy egy test lehetsdéges világvonalainak széleit, valamint a téridő szerkezetét és oksági viszonyait. Ha csinálunk benne olyat, hogy valamilyen test egy olyan dologtól függ, amitől a téridő szerkezetéből fakadóan nem függhetne, akkor ezt a rendszert borítjuk fel. Persze, lehet azt mondani, hogy hat rá a saját gravitációja, meg későbbi énje, csak itt a relativisztikus hatásoknál ez már belenyúlás a téridő szerkezetébe, tényleg érdemes megnézni a korábban linkelt előadást. Ott szemléletesen le van írva, hogy miért eredményez logikai bukfenceket a fénynél gyorsabb mozgás és miért időutazást. Hozzátenném, ezt egy olyan elmélet mondja ki, amely számtalan módon tesztelt és igazolt, szóval érdemes legalább megismerni az elutasítás helyett. -
#56
Hétköznapi értelemben az időutazás, amikor az egyén/szubjektum visszatér a környezetének egy korábbi állapotához.
Einstein csak a mérésről beszél, nála mivel a rel elm. alapja a fénysebesség, mint határsebesség, az ezt meghaladó sebességű méréssel összefüggő eseményeket, vagy az a sebesség okozta idődilatáció miatt kialakuló időbeni eltéréseket nevezte időutazásnak.
A hétköznapi értelemben ennél többről van azért szó, és itt szerintem ezek keverednek.
Ez az elméleti forgó féreglyuk (bűvészkedés, ahol a kvantummechanikát vegyítjük a rel/elmmel) azonban elvileg lehetővé teheti, hogy egy korábbi időpontra érkezzen az utazó. A megkötés csak az, hogy mind az elindulásnak, mind az érkezésnek a féreglyuk, mint időgép létezésének idejébe kell esnie. Vagy is ha létrehozunk egy időgépet, ami ettől kezdve mindig létezni fog, akkor előre/hátra bárhova mehetünk, kivéve a létrehozás előtti időbe.
Paul Dawies amúgy írt erről egy jó könyvet, pont a cikkben is szereplő féreglyukas, ZPE-s megoldást boncolgatja. -
teddybear #55 Igen, de egy későbbi énjére fog hatni, azaz nem borul semmi. Az eredeti énje nem is fogja észleni a későbbi énjét.
Ebben az esetben kissé furcsa lesz az, hogy az okozó az időben régebbi énje, de csak ez a fura a normál gondolkozás számára.
Akkor borulna az elv, ha az elmozdított Nap vissza tudna hatni az elmozdítása előtti énjére, ami egyszerűen mindenképp nonszensz. -
#54
Az élő rendszerek katalizátorokat alkalmaznak, meg membránokat, amelyek felfoghatók egyfajta Maxwell-démonnak (vagy is energia befektetés nélkül alakítanak a sztochasztikus statisztikához képest eltérő, számukra kedvező arányokat). Ha tényleg azok (ezt persze még senki nem bizonyította 1000%-ra), akkor mégis csak ellentmondanak a 2. főtételnek, mert asszerint az un. másodfajú örökmozgó sem lehetséges (100%-os belső hatásfokú)!
;) -
gforce9 #53 Hát már ne is haragudj meg, de a saját okozata fog hatni rá, borul az ok - okozati sor. Így az időbeliség folytonossága is sérül. Összevissza beszélek? Hát lehet... biztosan. -
teddybear #52 Eléggé össze-vissza beszélsz.
Ha egyáltalán képesek vagyunk a fénynél gyorsabb mozgásra, akkor sem fog felborulni az ok-okozat törvénye.
Ha a Napot elmozdítod a fénynél gyorsabban, akkor tényleg hat rá a saját régi helyéről az eredeti tömegvonzása, de a Jupiter pályáján már egy, az időben későbbi nap van. Viszont a Jupiter pályán lévő Nap nem fog tudni visszahatni saját magára, mert időközben elmozdult a régi helyéről.
Nincs ok-okozati rendellenesség. -
teddybear #51 A #44-es hozzászólásomban én is kimondtam ugyanezt. -
gforce9 #50 Ha van 2 test és az egyik gyorsabban mozog a fénynél, a gravitációs hatása a másikra még akkor is jelen van, ha már nincs ott a test, ami nyilvánvaló logikai bukfenc. Sőt, ha mondjuk a napot a fénysebességnél gyorsabban kivinnénk mondjuk a jupiter pályájára, akkor hatna rá a saját tömegvonzása ami a központból indul, ami ismételten bukfenc. Saját okozatának hatásába esik bele.De sok ilyen példát lehetne hozni. -
gforce9 #49 Provokál a franc. Ha úgy tűnt bocs. Az élő rendszerek beleavatkoznak a természetes folyamatokba, hiszen energiát fordítanak arra, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogy másülönben történnénk. Pl a jegesmedve nem hül le -40 fokra, pedig a természetes folyamat ez lenne egy testnek az északi sarkkörön. Ehhez viszont energiát kell befektetnie, ennie kell és lélegeznie és ebből valahogy hőt előállítania. A 2. főtétel nem tiltja meg ezt. Az pusztán arról szól, hogy energiabefektetés nélkül egy rendszer, ha magára van hagyva, merre folynak benne a folyamatok. Az élővilág ebbe belenyúl alapból. -
#48
Jelen tudásunk szerint kizárt a fénynél gyorsabban utazni, így értelmetlen róla beszélni, mert nem lehet leírni a matekkal.
De ha már sci-fi, akkor ha lehetne menni a fénynél gyorsabban, valószínű lenne, hogy az idő visszafelé haladna az utazó számára. A megfigyelő pedig nem tudná megfigyelni a fénynél gyorsabb haladást. -
#47
Ezzel tisztában vagyok. De ha már így hülyének nézel ill. provokálsz, akkor én visszaprovokálok kicsit:
Az élő rendszerek ellent mondanak az említett főtételnek. Az élet maga, legyen bármilyen szinten is, a zárt rendszer entrópiáját csökkenti.
Ez perzse nem azt jelenti, hogy ok-okozat megfordul, hanem hogy rossz a tétel. ;-) -
teddybear #46 Nem. Vegyünk egy példát:
Ha elmész mondjuk az Alfa-Kentaurihoz, ami ~4,3 fényévre van és kell hozzá mondjuk egy hónap, akkor azaz az egy hónap mindenképp el fog múlni mindenütt.
Ha vissza is jössz, akkor meg minimum két hónap múlik el, mert kétszer kell megtenned az utat.
Az ok-okozat törvényét semmiképp sem tudod megsérteni, csak éppen a fény lassabban teszi meg ugyanazt a távot. -
gforce9 #45 Egy szót sem szóltam arról, hogy a kvantumvilágban mi jelöl ki időt, nem is értem mire írtad ezt. AZ előző hozzászólások az univerzumról szóltak és az időről.
Teddy: Ha valami gyorsabban halad a fénynél, akkor saját okozatát megelőzheti. -
teddybear #44 "Ha valami a fénynél gyorsabban halad, akkor az időnél is..mert a fény=idő
ha negatív energiával, akkor elvileg visszafelé is mehet az időben...elvileg.."
Még elvileg sem igaz az egész.
Egyrészt egy adott távolság megtételéhez mindig kell valamennyi idő, azaz az utazás végén többet mutat az órád, nem kevesebbet. A látszólagos időutazás abból adódik, hogy a közönséges fény később érkezik az utazóhoz, azaz kissé vissza tud tekinteni az eltelt időszakba. De már semmit tud módosítani abban az időben, mert az a valós téridőben már elmúlt.
Másrészt, bár a relativitás-elmélet megengedi a fénynél gyorsabb mozgás lehetőségét, de a valóságban még ilyesmit nem sikerült kimutatni. Nagy valószínűséggel ez az elméleti részecske-szimmetria nem valós. -
#43
Namost, ha ez a szimmetria sértés valójában igazából nem is érinti a vákuumot magát, értsd, az észlelt univerzummal a valódi-vákuum tér nem tágul, vagy is az általunk ismert tér tágulása látszólagos, akkor az egész kozmológiánk kuka, ezekkel az aranyos kis féreglikakkal, plusz gravitációs hullámokkal együtt.
De legalább is nem úgy működik a rendszer, mint ebben a kvantummechanikát és relativitás elméletet összeházasító hibridben, ami itt a cikkben is bemutatásra kerül. -
#42
Csak éppen a termodinamika 2. főtétele nem következik közvetlenül a kvantummechanikából!
Kvantum szinten egy "rendes részecske" mozgása, bomlása a normál időben és egy antirészecske mozgása a reverz időben ua, itt nincs szimmetria sértés.
Ilyen értelemben a vákuum (a virtuális részecskéivel, amelyek valódiságát viszont a Casimir effektus bizonyítja) megfelel az ideális kvantumos közegnek, a jelen, a múlt és a jövő tökéletesen felcserélhető és ettől való eltérés csak a Planck-állandó által meghatározott határozatlansági reláción alapuló mértékig lehetséges.
Emellett a kvantum világra inkább az jellemző, hogy bizonyos részecskék (függetlenül azok időbeni helyzetétől) valószínűbbé teszik más részecskék jelenlétét (ez a lényege maguknak az erőknek, kölcsönhatásoknak, vagy a kvantumösszefonódásnak).De az időtlen, vagy inkább minden időfázissal rendelkező vákuumban ezek az erők/részecskék nagy léptékben mondhatni kioltják egymást.
Az idő egyirányúsága, mint a vákuum szimmetria sértése a normál anyagra és az ebből felépülő makrovilágra jellemző. A normál anyag felfogható, mint olyan különleges kvantumállapotok összessége, amelyek ki tudnak emelkedni és megmaradni a vákuum kvantum fortyogásából, mint jéghegyek az óceánból. Az időbeni eltolhatóság szimmetriájától függ az energia megmaradás tétele, ami szinte adja magát a kvantumosságra jellemző egymás iránt affinitást mutató részecskék időbeni stabilitását. Bizonyos energia szinteken, frekvenciákon a vákuum jellemzői lehetővé teszik időben hosszabb ideig létező anyag megmaradását, ha ez így kielégíti az energiamegmaradás tételét is. Ez az ami kiadja az egyirányú időt, az energia megmaradást és ezzel makroszinten a 2. főtételt is, az anyag mozgását, fejlődését alakulását.
Talán nem is tágul az univerzum, úgy értve, hogy maga a vákuum, hanem az anyag mint kis repedés (szimmetria sértés), rianás a vákuum jegén fut tovább, létrehozva a teret és az időt, és mind azt a kozmológiai képet, amit mi gondolunk a valóságról. -
gforce9 #41 Az entrópia és a teljes hőkiegyenlítettség fel törekvés az, ami a természetes lefolyása a folyamatoknak, ha nem avatkozunk bele. Ezért jelöli ki ez az idő irányát. -
#40
:-D
Komolyra fordítva, valójában a fizikai törvények közül, a termodinamika 2. főtétele határozza meg az idő irányát közvetve.
Amivel én nem értek teljesen egyet, de a hivatalos mai felfogás ez. A többit inkább nem is említem itt, felesleges lenne megintcsak. -
Józsibácsi #39 Hát ez igencsak hipotetikus iromány. Még a féregjárat létezése sem tény, csak teória... -
Vol Jin #38 Ezt csak azért mondtam, mert voltak olyan felvetések is, hogy az Univerzum tágulásának megszűntekor, az Univerzum önmagába zuhanásakor az idő visszafelé fog folyni. Persze azóta lekerült ez a kérdés a napirendről, amióta az Univerzum tágulását mindenki gyorsuló ütemmel képzeli el. -
Vol Jin #37 Továbbá a jelenlegi determinálatlan univerzum, a határozatlansági elvekkel teljesen determinálttá válna egy visszafele haladó időben. -
Vol Jin #36 "Ki mondta, hogy csak egy irányba haladhat akár az idő"
Egy pusztán mechanikai világban tényleg haladhatna visszafelé az idő, de ott ahol tudatos élőlények gondolatokat fogalmaznak meg nem. Vegyük példának a temetést. Most képzelj el egy világot, ahol hadonásznak egy lapáttal, amire felugrik a föld, nő egy nagy lyuk, kiemelnek egy koporsót, hátrafelé totyog mindenki, és előbb-utóbb életre kel az elhunyt, és ha elég idő telik el visszafelé, belespriccel az apja faszába. Közben egy sor gondolat zajlik le az emberben, de ellentétes irányban, ami teljesen értelmetlen. Itt arra gondolok, hogy a gondolat nem reverzíbilis folyamat.