Vol Jin#8
Most arra gondolok, hogy mi az a nagy rémület, ami elfogta a futukus társadalmat.
Azt mondja az első, aki kiszámolta, meg aki a gamma kitöréseket elsőként kimutatta, hogy hűha, ez lenyeli a fényt, és úgy megeszi, hogy se nem szarik, se nem büfög, hanem cakk-pakk elnyeli. És akkor levonták, a következtetést, hogy ühüm, ez így természetes, így szép. Most hagyjuk, hogy a határozatlansági elv alapján Hawking feltételezte, hogy anyag-antianyag pár keletkezés folyik az eseményhorizont szomszédságában tíz a mínusz huszonharmincadik méter távolságban, és akkor ezt az elméletét három havonta visszavonja, meg újra előveszi. A lényeg, hogy megeszi a fényt, hamm bekapja, és ez olyan természetes.
És akkor az egyik jön azzal, hogy na de az információval mi lesz, hogy mi esett bele, és akkor azzal mi van. És akkor ezen teljesen bepánikolnak, hogy jajj, mi lesz, az egész univerzum égbekiáltóan sopánkodni fog, hogy azzal a protonnal, ami belepottyant, mi lesz, és milyen szörnyű, hogy senki sem trudja többé.
Most mit lepődnek meg ezen?
Nekem valahogy tinédzser koromban tök természetes volt, ha a fény sem jön ki, akkor nyugodtan elfelejthetjük, hogy mi lesz azzal a csóri részecskével. Neki kakukk. Növeli a tömegét a feketelyuknak, hasra ütve tíz a mínusz nyócszáhuszonkilencedik méterrel növeli az eseményhorizont sugarát és akkor kalap kabát. Vót, nincs, csak a tömege.
Igen, nagylelkűen feltételezzük, hogy a töltést növelte még egy egységgel az a csóri proton, meg talán tíz a mínusz háromezerhatszászcsilliodikonnal növelte a perdületet per szekundum.
És akkor lehet elmélkedni, hogy valójában ez sincs, mert megállt ott az idő és nem is forog vagy mittomén. Az is lehet, hogy kiterjedés nélküli kvarkokra szakadva felkenődnek az eseményhorizontra pont akkora távolságra, amennyire az új megnagyobbodott eseményhorizont van. És akkor ott ezek egymás hegyén-hátán állnak, és nem is esnek össze egy pontba, mert az eseményhorizonton nem is múlik az idő.
Meg úgy azon is lehetne elmélkedni, hogy mi lenne, ha egy fekete lyukhoz hozzá vágnánk egy ugyanakkora antianyagból gyúrt fekete lyukat.
na de azon agyalni, hogy úristen, elveszik az információ a részecskéről, és soha nem tudunk róla többé semmit, az engem meglep, hogy ez miért probléma.