A biztonság és védelempolitika aktuális kérdései
-
ManoNegra #3942 Thilo Sarrazin szelencéje nyitva
Egy évvel ezelőtt, augusztus végén került Németországban a könyváruházak polcaira Thilo Sarrazin „Németország felszámolja önmagát” című kötete. A baloldali kötődésű politikus, aki ekkor egyben a nagy presztízsű Bundesbank igazgatótanácsának a tagja is volt, 464 oldalas munkájával igencsak felborzolta a kedélyeket a bevándorlás és a társadalmi integráció témakörében.
A nagy megdöbbenést leginkább az okozta, hogy a szociáldemokrata politikus a politikai aréna bal és egyben társadalmilag elismert féltekéről fogalmazta meg azt a kritikát a mozlim és ezen belül is leginkább a török bevándorlók integrációs és szociális problémái kapcsán, amelyet addig csak a radikális- és szélsőjobboldal mert kimondani Németországban. Sarrazin legnagyobb bűne tehát az volt, hogy személyét nem lehetett csak úgy balkézből lefasisztázni, leraszszistázni, és személyes elismertsége így valósággal áttörte a politikai korrektség falait.
A szociáldemokrata politikus ezzel kivívta a második világháború szörnyűségei után örökösen stigmatizálásra jogot formáló erők haragját. A pillanatnyi zavarodottság után dúvadként támadt az egész liberális erőtér a kötet szerzőjére. Leghamarabb az államfőnek kellett elítélnie Sarazzint, majd pártjától követelték a kizárását, s végül már 2010 szeptemberében lemondatták a Német Nemzeti Bank igazgatótanácsi pozíciójáról. Csakhogy mindeközben a „Németország felszámolja önmagát” kötet minden idők egyik legkeresettebb könyvévé vált a német nyelvterületen, s még tavaly többször újra kellett nyomtatni. Egyértelművé vált, hogy Thilo Sarrazin kinyitotta azt a szelencét, amelynek fedele alatt már régóta fortyogtak az „elmozlimosodás” konfliktusai.
Liberáldiktatúra.