#17
Itt most pont nem arról van szó, hogy látta-e valaki a gravitációt, a kismanókat, hanem hogy mit, és milyen kutatás után fogad el, mondjuk a tudományos akadémia (pl akupunktúra, mint működő gyógymód ugye). Amúgy szavaiddal pont azt támasztod alá, amit én is mondok. Hogy az újabb, egyre realisztikusabb modell mindíg tartalmaz valami olyan elemet, ami nem következik az elfogadottból. Ennek átverése a rendszeren nem kis feladat, és ez bizony soxor az emberi érdekeken múlik. A legtöbbször persze elég egy kicsit hozzátenni a régi rendszerhez és akkor egyre precízebb lesz, egyre általánosabb feltételek mellett érvényesül.
De van amikor meg pont fordítva, az egész addigi modelt meg kell fogni és kukába dobni. Ha erős a rendszer tehetetlensége, akkor az ilyen radikális lépést késleltetni fogja, vagy teljesen meg is akadályozhatja. Amiről te beszélsz az valami idealisztikus elméleti koncepció arról, hogy a tudományos módszert, mint a megismerés mai napig egyik legfontosabb eszközét, hogy támogatja a kapcsolódó intézményrendszer. Én meg arról, hogy ez hogy néz ki a valóságban, hogy okoz egyfajta súrlódást, turbulenciát a tudás idealisztikusnak mondott áramlásában.
Szerintem az egyik legjobb példa erre az Altamira-barlangban található őskori festmények esete. Amikor a XX. szd elejéig (gyak Einsteinnel egyidőben ugye) egy-két szaktekintély évtizedekig volt képes akadályozni a lelet elismerését.
#17