Vol Jin#169
A felvázolt egyszerűsítő modellben a tér már a robbanás előtt létezett, de végtelenül üres volt. Amikor ez a térháló belerobbant, minden ami benne létezik, nem valós, hanem csak a rezgése ennek a hálónak. Minden részecske, amiből mi vagyunk, nem valós, hanem a tér kvantuumállapotai. Semmit nem tudunk érzékelni ezen világon kívűl, mert a mi világunk véges, mert csak addig tart, ameddig eltágult benne a mi téridőnk. Ha elmennénk a végére, egy falba ütköznénk, hiszen nem tudna mi tovább rezegni az anyagunkból, mert a tér nem terjedt tovább. Nem tudjuk kívülről szemlélni, mint ahogyan a trévé pixelei sem tudnak semmit a tévén kívüli világról. Minden, ami a fogalmainkban szerepel, tér, idő, részecskék, részei ennek a rendszernek, és rabjai is egyben. Lényegtelen a külső idő és tér, meg bármi más, mert mi csak ennek vagyunk a rezgései. Nem is valóságosak vagyunk, hanem csak a tulajdonságai a saját terünknek.