ZsL#25
Csak annyira reklám a drón-ügy, mint amennyire ez a madarakkal kapcsolatos cikk az emberi repülőtevékenység ellen. Több mint negyed százada repülök siklóernyővel, és a legvénebb hazai oktatóként mondhatom, hogy a madaraknak megvan a magukhoz való eszük, nem félnek az emberi repüléstől és nem is támadják oktalanul. Természetesen az embernek kell tudnia, hogy mikor hol nem illő repülnie a fészkelési időszakban, mint ahogy az elkerülhetetlenül bekövetkező drónos korszak során sem lehet akárhová küldeni (legalább is nem akármilyen útvonalon) a szállítmányokat. Az eddigi tapasztalat az, hogy a technika önfejlesztő, az emberi szándékoktól független technoevolúció indult be a Földön, és ami lehetséges, az meg is valósul, bármennyire is nem tetszik nekünk, maradi észjárásúaknak. Ami a drónokkal és az emberi személyi légijárművekkel kapcsolatos részletproblémákat illeti, majd megoldódnak! (Hogy veszem át a csomagot? A drón érkezését észlelő trepni kitolódik vagy kihajlik az ablakpárkányon, és azonosítja a csomagot a megrendelő kóddal, majd fogadja, még ha nem is vagyok otthon.) Az embernek eszközeiben, megoldásaiban és személyi közlekedésében is a jelenlegi "homo automobilicusból" át kell fajlődnie "homo aviaticussá", mert a repülés, mint térbeli mozgáslehetőség nemcsak praktikusabb, mint a talajmenti, hanem az emberi élet és lélek kiteljesedése is, és napjaink kibontakozó igénye. A részletproblémákon fennakadó szkeptikus hozzáállás helyett ne feledjük, hogy az elektronika szédületes tempóban fejlődik, és a hamarosan általánossá váló táv- és önirányítás az ember válláról veszi le a szellemi terheket. (Bocs' a képzavaros fogalmazásért!) Száz éve mindenki lehetetlennek tartotta volna, hogy lesz idő, amikor majd minden zsebben hordozható telefon lapul, mert hiszen annyi telefon esetén a központos kisasszonyok belebolondulnának a sok kapcsolgatásba, és a rengeteg vezetéket szerteszét húzkodva a városban lehetetlenné válna a közlekedés! Szerencsére sikerült a problémát egy-két újítás révén megkerülni. Hasonlóképp amikor az 1800-as évek második felében néhány hóbortos automobilokkal kezdett kísérletezni, mindenki abszolút fölöslegesnek vélte, hiszen nagyon jó lovaskocsik voltak már, és senki sem látta előre, hogy mára szinte mindenkinek saját motoros járműve lehet. Ugyanez a helyzet a személyi és a drónos repüléssel, csak nem kell száz év, elég egy-két évtized a korszakváltáshoz. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy két évtized múlva sokkal kevesebben fognak praktikussági okokból (pl. munkahelyre vagy bevásárlás miatt) közlekedni, hiszen a távmunka lesz az általános. Ezért a személyi légijárművek használata inkább szabadidős ténykedés marad, vagyis kevesebb adatforgalmat jelent a repülő eszközök és légijárművek ön- és központi irányítása számára, mint amennyire majd az emberek igényelni fogják...