• josIP
    #13
    Azt tegyük hozzá, soha nem a számítógép vagy az automatika hibájából történik a baleset!

    Egy 3-400 tonnás mai gépet gyakorlatilag nem is lehet kézzel irányítani: az összes emberi érzék kevés ahhoz, hogy pontosan tudj mindent a repülő állapotáról.
    Gondolj bele: egyrész egy 70m hosszó, 60m fesztávú 300 tonnás 747-est 800km/h sebességnél egy óvatlan kormánymozdulattal darabokra lehet szakítani a levegőben.
    Másrészt egy ekkora sárkányt a szelek, örvények eléggé meg tudnak dobálni, de a szabályozórendszer az embernél sokkal gyorsabban és pontosabban tud reagálni minden zavaró hatásra.
    A repülésszabályozó rendszer ismeri a gép tulajdonságait, a gépen szanaszét szórt érzékelők jeleit, így a repülési értékeket (magasság, sebesség, gyorsulás, bedőlés, bólintás stb) a megadott keretek között tartja minden esetben.

    Ezután már "nem nagy kunszt" egy repülési útvonalat hozzáadni, amit a gép önállóan végigrepül. Ma a repülések közel 100%-a teljesen automatikusan történik, a pilótának esetleg fel-leszállnia kell.

    Azért ha összeszámoljuk, arányaiban a hatalmas számú repülésekhez elég kevés baleset jön, így viszonylag érthető, hogy alacsonyabb tudású pilótákat alkalmaznak.

    Ám amikor jön az a 0,1%, amikor az automatika nem tud mit kezdeni egy előre nem látott helyzettel, ahol a pilótának kell közbeavatkoznia, olyankor rettentően hiányzik a tapasztalat és a tudás...

    Azt még vegyük hozzá, hogy ma a kormányszervek és az irányítás között nincs fizikai kapcsolat.
    Egy vitorlázógépet még irányíthatsz rudazattal/kötélzettel, de egy 60-400 tonnás gép magában is több tonnás lapátjait csak masszív szervóhajtással tudod mozgatni.
    Régebben ezt megoldották "egyszerű" hidraulikával ami az autók szervójához hasonló elven működött, de! az többszáz/ezer liter hidraulikafolyadékot, hatalmas, redundáns szivattyúkat, dugattyúkat és vezérlőtömböt jelentett, ami jelentős hányadát tette ki a gép önsúlyának. Kisebb gépeken még védhető álláspont volt, hogy ha elromlik a hidraulika, rudazattal még lehozhatják a gépet, de több száz tonnás gépeknél ez már nem játszik.
    Ezután jöttek ugye a drive-by-wire rendszerek, amik azzal, hogy a pilóta a kormánnyal gyakorlatilag potmétereket tekergetett, a lapátokat elektromos szervó mozgatja, megspórolva ezzel jelentős tömeget+energiát.
    A másik pozitívum: ebbe a rendszerbe könnyebb beleiktatni a számítógépes repülésszabályozást.