A tudományhívők mindig azzal jönnek, hogy a tudomány csak egy isteni tisztaságú módszer annak az eldöntésére, hogy mi igaz és hamis. Na ez kb annyira igaz, mint amikor azt hisszük, hogy a jog is az igazság kiderítését, a büntetés-végrehajtás pedig azt szolgálja, hogy a farkasból bárányt faragjon.
Persze nagyvonalúan el lehet feledkezni arról, hogy a tudomány intézményrendszerének és a tudományos közösségnek van önmozgása és érdekrendszere.
A tudományos eredmények, a sztenderd modellek az előbbiek miatt általában azokban az esetekben, amikor annak nincs közvetlen haszna, jellemzően az aktuális paradigmához legközelebb álló BS-t jelentik. Csak ennyit akartam kijelenteni, sajnálom, hogy ezzel érzékenyen érintettelek.
A magam részéről ezzel le is zárnám ezt a kis személyeskedésbe torkolló csapásváltást.
Az exobolygókat illetően, nos valóban, a két kijelentésből egyetlen szó, az EGYÁLTALÁN nem stimmel. Valóban a K37b majdnem olyan kicsi, mint a Hold.
De hogy tudományosan, statisztikailag vizsgáljuk a dolgokat a jelenleg visszaigazolt néhány ezer exobolygóból talán ez az egyetlen, ami ilyen nagyságrendbe esik. Eközben a Naprendszert vizsgálva van mondjuk 20 olyan objektum, ami nagyságrendileg nagyobb, vagy azonos méretű a Holddal (ebben benne van a Nap, meg a Jupiter, meg minden nagyobb hold), ezzel szemben áll a százezres nagyságrendű a Holdnál kisebb méretű objektumok száma (Hogy az 1-2 m-es mütyűröknél azért huzzuk már meg a határt).
Szal a Naprendszert általánosnak tekintve elmondható, hogy marhára nem stimmel az az arány, amit az exobolygók kutatása során tapasztalunk azzal, mint ami a Naprendszerben van. Igen is ritkább az, hogy egy nagy égitest összemérhető nagyságú kísérővel rendelkezzen. A Föld-Hold páros kirívó.
A jelenlegi módszerek viszont ilyen óriássholdak kimutatását nem teszik lehetővé az exobolygóknál, mert a bolygó és kísérőjének hatása, az anyacsillag mozgásában, fényességében nem elkülöníthető.
Ahogy VolJin írta, holdakat egyelőre nem igazán tudunk vizsgálni, már egy Jupiter méretű objektum kimutatása is jó eredmény, pláne olyan esetben, amikor viszonylag távol a műszereink szempontjából nem kedvező síkban kering.
Ez a magyarázata, hogy nem ismerjük az összes közeli csillag bolygórendszerét, miközben sokkal távolabbiakat meg esetenként igen. Ebben is torz a statisztika, az észlelés miatt.
#85