fszrtkvltzttni#380
Szerintem meg csak a te fejedben okoz kavarodást a részecske-hullám dualitás, meg úgy általában az egész tudomány, ezért szarozod.
A fény igenis kölcsönhatásba lép mágneses és elektromos térrel, ha az inhomogén. Homogén térnél azért nem fog elhajlani, mert a fény elektromos és mágneses tere periodikusan változik, egyszer az egyik irányba "húzza" máskor a másikba, és így az összhatás 0. Ha viszont a tér inhomogén a hullámhossz skáláján, lásd "atomi rendszerek vs. látható fény", akkor igenis elhajlik a fény (kettős törés), vagy képes a fény polarizációs síkját elcsavarni (cirkuláris dikroizmus), de maga a fénytörés is ezen alapszik. De mondhatnám még a röntgen diffrakciót, ami röntgen sugarak elhajlása a molekulák elektromos terében.
Szóval rohadtul el vagy tévedve. Azt hiszed ilyen egyszerű dolgok másnak még nem jutottak eszébe? Meddig akarod még ezt a szélmalomharcot folytatni? Évtizedek/évszázadok óta megoldott problémákat rángatsz elő, mert hallottál valamit, amiből kiokoskodtál valamit ami az egész tudományt romba dönti. Hát persze, ahogyan azt Móricka elképzeli... Ha nincs is önkritikád, legalább kikereshetnéd a szótárba.
Na és a szánalmas időfizikád hogyan magyarázza a fentebb említett effektusokat, mondjuk a cirkuláris dikroizmus? Esetleg képest egy röntgen diffrakciós képből meghatározni a molekulák térbeli szerkezetét? Mert a szaros tudomány erre is képes ám. Az időfizika azon túl, hogy lelki békét és megértést áraszt a forrásaiból, semmire se való. EZÉRT VALLÁS BASZOD ÉRTSD MÁR MEG TE SZERENCSÉTLEN NYOMORÉK!