Hivatalos oldal | Magyar rajongói oldal | Fontos infók kezdőknek!| Tutoriálok | GYIK | War Thunder: Air Forces topikA másokkal való személyeskedés, a provokálás, kötekedés, illetve az alpári nyelvezet, káromkodás a fórumon nem megengedett, ezért külön figyelmeztetés nélkül büntetőpontokkal, bannal jutalmazzuk!
-
davidbog #8017 OFF
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!?
Erről a HT90 hidraulikus csillaptíóról van képed? Mert én nem látom a képeken. Vagy bele van építve a görgőt és a turziós rudat "összekötő" karba, mint ennél: [spoiler]![]()
A rugóút alatt mit érthetnek egy torziós rudnál? Mert annak az a lényege, hogy a rúd csavarodik és rugalmas alakváltozáson megy keresztül. A terhelés elmúlása után visszanyeri eredeti alakját. A terhelés a rúd végén a csatlakozásnál ébred és tiszta csavarás ezért könnyű méretezni. Szögelfordulást szokás megadni, van egy egyszerű képlete, azonos anyagtulajsonság, rudátmérő és csavaró nyomaték mellett a hosszabb rúd bír többet.
Ezek a lövegstabilizátorok ekkoriban semmire nem voltak jók. Max tapasztalat szerzésre. Nagyok, nehezek (+150-200 kg a löveg tömegéhez) voltak, megbízhatatlanok és sok hőt is termeltek. Nem oly rég írtam, hogy a haditechnika topikban a ruszki első és második generációs lövegstabilizátorokról, amiket az '50-es években fejlesztettek. Igazából csak a '60-as évekre kerültek olyan szintre hogy meg is érje sorozatban gyáratni őket. Akkor már a 115 és 125 mm-es simacsövű lövegekhez. De az amerikaiak és németek egész jól megvoltak stablizátorok nélkül is, az MBT-iken 105 mm L7 klónok kaptak először, valamikor a '70-es évek elején, közepén.
A legénység elfáradása nem egy utolsó szempont. A 2. vh-s orosz gépek egy része ebben elég rossz, úgy tudom például az ISU második töltő emberének nem volt hova leülnie. Vagy kiül a harckocsitestre vagy áll a felépítményben. Igazi élmény lehetett...
A németeknél ez kevésbé számított, mert szerették vonatoztatni a harckocsijaikat (A ruszkiknál ez problémásabb mert ők othon más nyomtávú vasutat használtak és az 1944-45-ös kelet-európai előre nyomulásukban azokat nem tudták használni, a németek meg ha tehették nem hagytak hátra semmi vasúti szállító eszközt.) ha volt rá mód mindig ezt tették, még ha csak 25-30 km-es távról volt szó akkor is. Jó nagy tapasztalatot is szereztek a be/kivagonírozásban, nagyon gyorsan megtudták csinálni.
A Párducokat főképp szerették vonatoztatni, mert a kihajtás élettartama csak 150 km ami röhelyesen kevés, ha tehették óvták. Ez volt a legnagyobb bajuk a franciáknak a Párduccal, több komponense csak fele akkora élettartammal bírt mint a tervezett, a kihajtás még annyit se. Állítólag emiatt nem a Párducokat küldték francia-indokínában amikor Kína IS-2-eseket szerzett be, hanem M36-osokat.
Az egyik kurszknál elfogott és tesztelt (amúgy keveset használt) Párduc az oroszoknál 140 km alatt háromszor állt meg úgy hogy vontatni kellett.
A Számvéber könyvekben is elég gyakran olvasni olyat, hogy javítás alatt állnak nem ritka, hogy az állományuk fele.
[/spoiler]
