11375847381401621903.jpgHivatalos oldal | Magyar rajongói oldal | Fontos infók kezdőknek!| Tutoriálok | GYIK | War Thunder: Air Forces topik
A másokkal való személyeskedés, a provokálás, kötekedés, illetve az alpári nyelvezet, káromkodás a fórumon nem megengedett, ezért külön figyelmeztetés nélkül büntetőpontokkal, bannal jutalmazzuk!
  • davidbog
    #4002
    A vastagságához képest az FH lenne. De harcjárműveknél ipari és gazdasági okok miatt soha nem volt kifejezetten vastag.

    Alapvetően fajtát használtak: acélöntvény, hengerelt homogén acél (RHA) és a Face Hardened (FH) acélt. A keménysége is meghatározza, hogy melyik mennyire ellenálló.

    A hengerelt homogén acélt szokták a standardnak tekinteni. Ekkoriban ez a leggyakoribb. Hengermalomban előállított lemezek, amiket méretre vágnak. Valami alap hőkezelést is kaphatnak. Asszem a 270-280 BHN keménység az 1-es szorzótényezőjű.
    Én ide szoktam venni az orosz páncélzatot is. Bár lehet, hogy külön kategória lenne, mert nagy keménységű (High-Hardness) is szokták nevezni. A ruszkik majdnem FH keménységű lemezeket és öntvényeket csináltak.

    Az FH (Face-hardened) talán a cementált acél lesz. RHA-hoz képest a fő különbség, hogy komoly hőkezelést kap. A mi szempontunkból ami fontos, hogy egy bizonyos mélységig kemény lesz az acél, minél keményebb annél nehezebb átütni. Száraz földi harcjárműveknél 450-650 BHN keménység szokott lenni, így fejből fogalmam sincs mennyi lehet a szorzótényezőjük.
    Az RHA-hoz képest viszonylag drága az előállítása és idő- és iparigényes. Nem volt túl gyakori.
    A németek és az angolok használtak ilyen páncélzatot, a többiek nem. De főleg a németek. Vontatható lövegek lövegpajzsainál. Panzer IIIH homlokpáncéljánál a 32 mm-es plusz rátét például FH, Panther D és Panzer IVF/G/H és a Stug III harcjárműveknél a frontpáncélzat, bizonyos részei is ilyen acélból készültek.

    Az acélöntvény pedig hát öntvény. Viszonylag olcsó és egyszerű, gyors a gyártása, öntőforma kell aztán kész. Összeszerelésnél sokkal kevesebbet kell hegesztgetni. Ha a kialakítása olyan akkor nem is kell, mert mondjuk csavarozzák. Nagy előnye az, hogy ívelt, gömbölyded felületek is létrehozhatóak vele (pl. IS széria tornya, vagy az M48/M103 tornya és teste). Hátránya, hogy nehéz javítani a sérülést és elvileg kicsit kisebb védelmet ad. Külön táblázat van az öntvények szorzótényezőire a T/D (thickness/diameter) arány alapján RHA-hoz képest. Elég jók 0,78-tól 1-ig terjed, 165 mm-es vastagság felett 1-es a szorzótényező még 152 mm-es kaliber ellen is, tehát olyan mintha RHA lenne. A nyugati öntvényeket általában gyengébbnek tartják, mint az oroszt. Könnyen lehet csapnivaló minőséget is csinálni. 1941-42-ben a gyáráttelepítések miatt nem volt túl jó minőségű az orosz öntvény se. A korai amerikai M4A1-esek öntött teste esetenként annyira rossz volt, hogy még az 5 cm Kwk39 is simán átütötte. Illetve az M47 Patton homlokpáncélja is gyengébbre sikeredett mint az elképzelt.
    Leggyakoribb öntött elem a páncélzatban a lövegpajzs, majdnem minden nemzet használta. Aztán a torony, ez lehet egy darabban öntött (pl Sherman, IS-3/4) vagy több, nagyobb darabban öntött (T-34/85, IS-2). De ezt már nem mindenki tudta megcsinálni (a németek például nem még a több darabban öntöttett se és öntött 2.vh-s angol torony se igen rémlik) . A legritkább amikor a test is tartalmaz öntött részt. Ilyen nem sok volt, hírtelen ezek jutnak eszembe: Somua S-40 (3 darabban), M4A1, az ausztrál AC sorozat, IS-2 orra, M3 Lee orra.
    Az acélöntvényt is lehet hőkezelni, ami által keményebb lesz, csak nem egyszerű. Nagyon nem, komoly ipar kell hozzá.

    Az is említést érdemel, hogy a vastagság növekedésével csökkent a keménység. Ez nemzetenként változó, hogy milyen vastag lemez milyen keménységben készült. A WW2 Ballistics - Armor and Gunneryben benne van a négy fő nemzeté. Ha nagyon érdekel kiprintelhetem. Ha reálisan akarják megcsinálni akkor az eltérő anyagok miatt (pl öntvény torony, RHA test, FH homlokpáncél stb) és nagy vastagságok esetén vastagság-keménység miatt egy harckocsin belül is változó lenne. A kritikán aluli minőség (az említett öntvények és a háború végi összes német acél) ehhez meg egy nagy "bónusz".