Hivatalos oldal | Magyar rajongói oldal | Fontos infók kezdőknek!| Tutoriálok | GYIK | War Thunder: Air Forces topikA másokkal való személyeskedés, a provokálás, kötekedés, illetve az alpári nyelvezet, káromkodás a fórumon nem megengedett, ezért külön figyelmeztetés nélkül büntetőpontokkal, bannal jutalmazzuk!
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#3097
Jogos a burkolt megfedés, én egy nagyon szerény "komoly" szócskával próbáltam védeni azt, hogy mekkora is volt az acélötvözésre használt fémek bányászata kis hazánkban valójában.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ahogy az idézett szövegekben is említették, először csak csökkentették az ötvözők mennyiségét, de aztán szépen lassan teljesen el is tűntek (úgy 1944 legvégétől, 1944 legelejétől) - a páncélzatokból. Ugyanis ötvözők nélkül páncélzatot még lehet gyártani, de a kritikusabb dolgokat, mint ágyúcsövet, már nagyon macerás, így a rendelkezésre álló készleteket az ilyen célokra használták fel inkább.
Németek meg nem bírtak rendes hadigazdaságot összehozni a szövetségeseikkel karöltve, licensz problémák, bizalmatlanság (jogosan), lenézés...
Én még ezt sem tartanám akkora hibának, sokkal komolyabb probléma maga a nyersanyag utánpótlás, illetve az, hogy mennyire rá volt szorulve erre a német gazdaság. A német technológia csúcsa egyben átok is volt, hiszen hosszú ideig semmiféle korlátozást nem kaptak a stratégiai anyagok, így (az amúgy tényleg első osztályú) német minőség, német gyártástechnológia szárnyalhatott. De ha nem volt nyersanyag, nem volt többé felsőbbrendű minőség sem.
Egy másik harckocsis példa a wolfram esete. A németek nagyon jó kis wolfram magvas pct. lövedékeket csináltak. Csakhogy a német wolfram utánpótlás eléggé nyűgös volt. A II.Vh előtt Kína volt a fő beszerzési forrás, de a háború alatt ez (a kereskedelmi hajózás blokádjával) megszűnt. Európán belül a legfőbb kitermelő a semleges Portugália volt, ezen kívül kisebb mennyiségben Norvégiában és Spanyolországban is kitermelték.
A Portugálok iszonyatosan megszedték magukat a Wolframon, ugyanis a szövetségesek egyszerűen megjelentek szintén a "piacon", mint vásárlók, és (felhajtva az árakat) egyszerűen megvettek volna minden wolframot, amit a portugálok kitermelnek. A keményfém ára az egekbe szökött, de a Portugálok azért arra ügyeltek, hogy a németeknek is adjanak el folyamatosan belőle (arra az esetre, ha esetleg mégse a szövetségesek nyernének). 1943-ban aztán (mikor a Portugálok számára is nyílvánvaló lett, hogy a szövetségesek lesznek a háború nyertesei, amire a szövetségesek picit rájátszottak persze :D) a németeknek szánt szállítmányok leálltak. Szintén 1943-ban bombázták le a szövetségesek a Norvégiai Knaben-ben található wolfram bányát. Ezek után döntött úgy Speer, hogy a wolframmagvas pct. lőszerek gyártását leállítják, illetve korlátozzák. Amúgy azt is felvetette, hogy más nehézfémeket alkalmazzanak helyette, például nyers urániumot.
manapság USA ebből a hibából tanulva szívesen látja el szövetségeseit saját haditechnika/know-how dolgokkal. Igyekeznek korszerű szövetségesi kört kialakítani, minden szempontból.
Őőőő... nem tudom pontosan mire gondolsz, de azért ezt a know-howt eléggé ügyesen védik. Az F-35 esetében maga a gyártás végig az USA területén zajlik, legfeljebb kisebb, viszonylag könnyen pótolható részegységek gyártását helyezték ki a programba betársult országokba. Ezen kívül a kulcsfontosságú programkódhoz egyáltalán nem adnak közvetlen hozzáférést senkinek. Az angolok emiatt száltak ki majdnem az egész programból, hiszen a program forráskódja nélkül bármiféle új rendszer integrálása (akár egy új rakétatípusról, akár csak egy másik fajta rádióberendezésről legyen szó) csak és kizárólag az Egyesült Államok bevonásával lehetséges.
Ezzel együtt is igaz, hogy az USA viszonylag jó kapcsolatokat ápol a fegyverfejlesztések terén a szövetségeseivel. De azért gondosan ügyel arra, hogy mi az, amit megoszt velük...