1961 és 1962 között a Yale Egyetem pszichológusa, Stanford Milgram az emberi engedelmességet kívánta vizsgálni kísérletével, melynek során olyat kellett megtenniük a résztvevőknek, ami ellenkezett a lelkiismeretükkel. Eredetileg a tanulást és az emlékezetet vizsgáló kísérlethez toboroztak embereket, hogy alaposabban megismerjék a büntetés hatását a tanulási folyamatra.
A kísérletben egy beavatott színész volt az egyik fülkében, míg a másikban a tanár szerepét eljátszó önkéntes jelentkező, előtte egy harminc kapcsolóval ellátott generátor, mellyel a diák szerepét felvevő színészt lehetett elektromos árammal büntetni. Természetesen a valóságban ez nem történt meg - csak az önkéntes, nem beavatott személy tudta így. Minden rossz válasz esetén fokozatosan nagyobb áramütést kellett adni a tanulónak, a feszültség 15 volttól 15-ös léptenként nőtt 450 voltig.

150 voltnál azonban a diák fokozódó rosszullétet és egyre nagyobb fájdalmat szimulált, és kérte a kísérlet befejezését, a vezető azonban a tanár számára is hallhatóan a folytatásra kötelezte őt. Ha viszont a tanár akarta volna befejezni, a vezető a felelősséget magára vállalva kérte a folytatást. Holott eleinte úgy gondolták, csak nagyon kevés tesztalany megy el a végső feszültségekig a büntetés során, a résztvevők 65%-a - igaz, rossz érzéssel - kiadta a 450 voltos áramütést is, 300 volt alatt viszont egyikük sem állt meg. Mindez a kísérletvezető felelősségvállalásának volt köszönhető.