legnagyobb sajnálatomra azt vettem ma észre, hogy játék közben végtelenül unatkozom. És erre nem találok semmilyen más magyarázatot, minthogy anno széjjeljátszottam. Na nem a remasztert, azzal sajnos nagyjából ugyanide jutottam. Azt gondoltam, hogy a káprázatosan felújított graf, és az eltelt rengeteg idő okán frissen fog hatni rám, és a grafon el is álmélkodtam egy ideig, de a frissesség élménye elmaradt. Leginkább csak olyan gondolatokon kaptam rajta magam, hogy jajérjekmároda, és hogy mégmindigszarocskaakamerakezelés. És hogy gyanúsan sokszor jut eszembe, hogy mennyi bénaság lett átmentve a madrásziszóba, ami kb ugyanilyen véget ér, de ezeket az idő azért megszépítette.
Még biztos futok vele, de most inkább nem bántom, mert semmivel nem szolgált rá, sőt. Ez egy csodálatos játék káprázatos remake-je,
ami szimplán lehet, hogy jobb, ha az emlékeimben él tovább. És én le is állok ezekkel, mert milliméterre ugyanilyen kimenetele lett a crash bandicootnak is.