... jött az első visszaemlékezés, vagyis megkezdődött a harc tanítása, a környezet okán percekig csak döbbenten néztem ki a fejemből, annyira eltalálták azt a részt. És amikor végre nem volt sötét, eső, vihar és egyebek, feltárult a táj. Azóta csak követem a szelet és a faleveleket. Eszméletlen hangulata van a játéknak! Ehhez jönnek hozzá az apró kis szépségek, mint a történetmesélés, felvezetés, tárgyak, felszerelés, stb., ami nagyon megdobja a hangulatot. Gondolkoztam, hogy melyik AC volt számomra ennyire hangulatos az első pillanattól kezdve, és az AC3 BF óta én nem emlékszem sokra, pedig az utolsó két történet bejött. Szóval le a kalappal! Minden japó mániákusnak kötelező!