Amit kicsit sajnálok is. Ma egész nap ez járt a fejemben, hogy szégyellnem kellene-e magam amiatt, hogy én tonképp kurvára élveztem ezt az időszakot. Persze eü szempontból rettentesen sajnlatos, és a hatásai nagyon sokakra negítvak voltak/vannak, és ez nagyon nem jó, de én ebből közvetlenül nem éreztem semmit, abból viszont igen, hogy nagyon sokat voltam a családommal, nagyon sokat játszottam, sokkal kevesebb volt a stressz, mint általában, az állandó kapkodás meg szinte teljesen eltűnt az életünkből két hónapra. Szóval ha a rossz részének teljesen vége lesz, a jó részéből megpróbálok annyit átmenteni az azt követő időszakra, amennyi csak lehetséges.