Szélesvásznú zombiapoklaipszis.
  • Renegade
    #47
    megint csak a számok:

    menj el egy másik országba harcolni pár ezer ember ellen, úgy hogy stabil az iparod, vagy harcolj 5 milliárd ellen, úgy hogy nincs iparod. :)

    szvsz olvasd el a könyvet, én imádtam ahogy darabokra szedi a könyv, az ember azon gondolatait, amit cimbikkel, sör mellett vizionált egy esetleges zombiapokalipszisről :)

    mi mindenre jó az e-book, tessék pár szösszenet, az USA iparáról, hátha kedvet kap más is arra, hogy elolvassa, ezek rövidebbek, becsszó :)

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!

    Az ipar is romokban hevert, az áru- és személyszállítás meg a kereskedelem gyakorlatilag megszűnt, miközben az élőhalottak folyamatosan ostromolták a védvonalat, és persze a biztonsági zónán belül is gyakran felbukkantak. Újra talpra kellett állítanunk a népünket; ruhát, ételt, hajlékot és munkát kellett adnunk nekik, hogy ez a biztonságosnak vélt zóna ne csak az elkerülhetetlen vég elodázására legyen jó. ...

    A nehézipar korszaka már véget ért, a gazdaságunk leginkább a szolgáltatásokra épült, és minden dolgozónak megvolt a maga szűkre szabott feladatköre – mindenki csakis ezen belül tevékenykedett. Ha látta volna, hogy az első nyilvántartásba vételnél miféle posztokat találtunk… Mindenki „igazgató” meg „menedzser” volt, vagy „elemző”, „tanácsadó” vagy ilyen-olyan „szakértő”. Értelemszerűen a háború előtti viszonyokra voltak felkészítve, csakhogy ebben a helyzetben semmi hasznukat nem vettük. Ácsokra, kőművesekre, gépkezelőkre, puskaművesekre volt szükségünk. Félreértés ne essék, volt nálunk mindegyikből, csak közel sem annyi, amennyi kellett volna. Az első felmérésünk világosan kimutatta, hogy a civil dolgozók 65 százaléka nem rendelkezik semmilyen értékelhető szaktudással...

    Komplett iparágat építettünk fel; százezernél is többen dolgoztak az üzemekben, ahol három műszakban, hétvégén is folyamatosan ment a munka; az alkatrészeket és egyéb nyersanyagokat be kellett gyűjteni, aztán jött a szétszerelés, osztályozás, raktározás, végül a szállítás a partvidéki gyárakba. Néha előfordultak kisebb akadályok, akárcsak a marhatenyésztőknél – az emberek nem szívesen adták át a Hummerjüket vagy a kapuzárási pánik közepette vásárolt olasz csodajárgányukat...