#57
Igazából az embernél is sok mindentől függ, hogy mikortól "kívánatos" férfi. A nőnél azért egyértelműbb a dolog, de a férfinél nem az.
Egy nőcsábász fazon mondta, hogy ha az erő, a klasszikus értelemben vett férfiasság számítana csak, akkor a diszkóban minden csaj a kidóbólegények körül tobzódna és mindenki mást lexarna.
Nos mint tudjuk nem ez a helyzet.
A pénz valójában egy elvont dolog, a hatalom is, meg minden más, amihez valójában a nők vonzódnak, úgy tűnik ezek nem összefüggő, meg ellentmondásos dolgok. Pedig nem.
Pl. a férfiasság, határozottság kívánatos, a bunkóság nem, bár még mindíg jobban megbocsájtható női szemmel, mint a határozatlanság.
Az emberi alfahím a Vezető, és a nők tudják, hogy mik a vezető viselkedési mintái. A férfiakban ez lehet hogy kevésbé tudatosul. Aztán meg ha társadalmilag éppen nincs is ráadásul vezető pozícióban, akkor marha nehéz ettől a helyzetől elvonatkoztatni. Jellemző, ha kis senki vagyok, akkor férfiként filozófiát csinálok belőle, hogy miért is választottam ezt, és csodálkozok, meg háborgok, hogy a csajoknak nem teccik. Pedig fordítva kell a lovon ülni, ha csajt akarok valakivé kell vállni, de legalább is meggyőzően elhitetni, hogy ez a célom.
Mert a csajok ráadásul nem csak az aktuális "Vezetőt" ismerik fel, szeretik, hanem azt is aki pontencionálisan az, akit kis piszkával esetleg motiválnak is ha esetleg ellustulna az ambíciója.
A jó hír persze az, hogy a társadalom virtualizálódik, bárki megjátszhatja az alfahímet, felveheti ezt a viselkedési mintát, függetlenül attól, hogy csak egy utcaseprő. A dolognak nincs tétje, csak annyi, hogy jön a csaj vagy nem.
#57