Informatika és tudomány

  • 1Darton1
    #4995
    Szóval ha hasonló stílusban reagálok, mint ahogyan a másik fél is teszi (mert ne mondd azt, hogy te nem akartál kioktatni, sőt egy picit oda is szúrni), ráadásul még érdemben érvelek is benne, akkor olyan emberrel nem tudsz szót érteni? Ebben azért érzek némi iróniát.
    Arra értettem azt, hogy túlpörgött, hogy egy kicsit túl agresszíven fejtette ki a véleményét olyasmikről, amikben saját állítása szerint sincs még otthon. De nem gondoltam, hogy ez is magyarázatra szorul.
    Azt ügyesen észrevetted, hogy az utolsó mondatom volt a reflektálás a te korábbi beszólásodra, viszont befordulni nem kellett volna tőle. Szerintem vicces volt, hogy hozzá akartál szólni, de nem sikerült, mert nem értetted, amit írtam.
    Értelemszerűen bármikor meggondolhatja magát az utánaolvasásról, ezzel kapcsolatban nem bocsátkoztam jóslatokba. De azt már leírtam egyszer, most megteszem megint, az a fura, hogy lenézi azokat, akik szélesebb körből merítenek tapasztalatot (bár lehet, hogy félreértettem az agyatlan és a szánalmas jelzőket). A másik része, amit szintén félreérthettél az az volt, hogy szerintem (bár ezt nem emeltem ki eléggé, ugyanakkor nem is használtam túl erős kifejezéseket sem hozzá) könnyebb úgy falakba ütközni és akár megunni is a játékot, hogyha valaki rutin nélkül túlerőlteti a saját vélhetően nem túl masszív koncepcióját. És én erre következtettem a "túlpörgésből", lehet, hogy tévesen.
    Azt valóban nem értem, hogy miként függ össze a játék élvezete azzal, hogy negatív jelzőkkel minősíti azokat, akik nem értenek egyet az ő játékfilozófiájával. Nálam az élvezet és a "düh" elég messze állnak egymástól, és nehezen tudom elképzelni, hogy ez másnál normális esetben összekapcsolódhat.
    Abból a 150 winből fogja tudni (ami 300+ meccs) a lényeges taktikai elemeket, az arénaspecifikus részeket, pedig csak ott teheti majd hozzá.
    Azért ne zárd azzal, amivel én, mert nem illene oda (bár jobban belegondolva pont ezzel lennél konzekvens). Ez a verzió nem volt igazán elegáns, de megint csak köszönöm, ebben az esetben az utolsó szó lehetőségét.