#84
Ari ez a tudomány vs. hit kérdését tárgyaló ábra.
A gond az egyrészt amit már írtam, hogy a racionális ismeretszerzés is igényel hitet. Az az bizalmat, pozitív elvárást hipotetikus, ismeretlen dolgok felé. Hogy ez most isten, vagy az isteni részecske az tök mindegy.
A következő gond, ami itt boncolgatásra került mások által is, hogy egy gondolati rendszer nem új dolgokat jósol, hanem megmagyaráz az ismeretlenek közül egy kiválasztott csokrot, miközben egy másik csomót továbbra sem. A tudományos elméletek folyamatosan törekszenek a logikai konzisztenciára. Ami jó, de az axiómarendszeren belüli ellentmondásmentesség önmagában nem biztosít valami abszolút tudást, az igazság egyetemes útját, hiszen ugyan ez a törekvés a skolasztikus "tudósokra" is igaz volt. A skolasztikára ez a törekvés ugyan úgy jellemző.
A skolasztikától rengeteget örökölt a mostani tudomány és tudományos intézmény rendszer. Pl ott vannak a nagy gondolkodók által lefektetett elvek, pl occam borotvája ugye, ami egy 14. szdi gondolat. Az iskola-, intézményrendszer dettó, lásd ebben az időszakban alapított egyetemek. Az inzétményrendszer egyfajta, az egyházhoz kötődő, vagy most ahhoz hasonló zártsága. Semmiképpen nem a szabad és szabados görög/római filozófiai iskola, a tudás átadásának módját tekintve a mai tudomány közvetlen elődje, hanem az egyházhoz közeli rendszer. Az került átadásra. Nem a tanító jár házhoz és ad át tudást a fiatalnak egyénre szabottan, és a saját környezetéből nem kiszakítottan. Hanem a gyermek eljár a "tudás templomaiban", bármennyire is idegennek tartja azt és ott univerzális, egységesített gondolatokat kap, amelyek elfogadása nem egyéni döntés kérdése, hanem soxor a tetlegességig fajuló indoktrinálásé.
A tudománnyal, mint egységes gondolati rendszerrel tehát az is baj, hogy a saját közvetlen gyökereit támadja pont az identitásának meghatározása érdekében. Ezért van állandó összetűzésben az egyházzal (és kifejezetten a katolikus egyházzal), a vallásos gondolatokkal, mert olyan mint az önállóságát éppen elnyert felnőtt, tagad mindent, amit a szüleitől kapott.
Az ábra tehát kisarkítása valaminek, ami így nem igaz. Az ellentmondó tények mellőzése pl ugyan úgy igaz a tudományos megismerésre is, hiszen nincs olyan kísérlet, ami 1000%-ig egyértelműen és azonnal bizonyít valami új, vagy régi gondolatot. Lásd a Higgs részecske körüli toporgós tánc, hogy megvan, az eredményeket folyamatosan értékelik és már most akkore biztosabb, mint egy hónappal ezelőtt. A tudományos kísérletek soha nem eredményeznek egy halom, használható mennyiségű, mindenki számára látható új "terméket", hanem csak annak a lehetőségét, hogy a kísérletre alapozva olyan új technológiát dolgozzunk ki, ami oda vezethet. Teszem azt egy kg Higgs bozon előállításával technikailag is működőképes antigravitációs eszközt tudunk építeni.
Mert hogy a tudomány feladata és rendeltetése NEM az univerzum megismerése, hanem, hogy számunkra hajszárítót, hűtőt, mobiltelcsit, vagy atombombát készítsen.
Az ábrának itt a következő hibája: Ez az aranysárga doboz, az elmélettel jobban megértjük a világegyetemet. A kísérleteknek nem ez az eredménye, hanem egy egyjárás során bizonyos "termékből" valószínűsíthetően többet kapunk, és kb ennyi.
Az hogy milyen rizsát fűzünk hozzá az más kérdés. 1 GB az univerzum valós működéséhez közelebb álló infó, vagy tudományos halandzsa ugyan annyit ér, mint 1GB attól távol álló áltudományos. Egy eljárás azonban lehet hatékonyabb és kevésbé hatékony. A kísérletnél felmerül mindíg, hogy az eljárás során keletkezik-e nagyobb mennyiség a "termékből", vagy a szenzor, a statisztikai kiértékelés ami gyakorlatilag csal.
És végül visszatérnék az Occam borotvája elvhez. William Ockham egy1300 körül élt ferences rendi szerzetes (gyak skolasztikus) volt. Az elv, az hogy a vizsgált rendszereket egyszerűsítsük gyakorlatilag erre vezethető vissza. Az az az egyházhoz közeli gondolkodók egyfajta szegénység kultuszára, földi hívságok, a gazdagság elutasítására. Mivel ezek nem is álltak a rendelkezésükre. Az elv azonban nagy valószínűséggel félrevezető minden olyan esetben, ahol egynél több tényező határozza meg az eredményeket. Ez az amiért a klasszikus tudományos kísérlet igyekszik egy redukált környezetet teremteni a vizsgált objektum körül, ami eleve önmagában hamisítja az eredményt, amit bármilyen összetett, a környezetével többszálú kapcsolatban álló rendszer vizsgálatakor kapunk.
Az Occam elv kiterjesztése az, hogy a világ egyszerű erőkre/rendszerekre épül azokra bontható. Ennek totálisan ellentmond az élet kérdése, az élő rendszerek vizsgálata. Meg szerintem az univerzum is.
Az élő rendszerek összetettek, bonyolultak, sőt egyre bonyolutabbá vállnak és ahelyett, hogy szépen csendben minimális energiaszintre törekednek azzal szórakoznak, hogy minden környezeti erőforrást felzabálnak, a többi élő rendszer elöl. Érdekes módon ellentétben az Occam elv, és az energia minimumra törekvés jelentette "szegénység kultusszal" az élet évmilliárdok óta működik.
Ha az univerzum nagyban is hasonlóan összetett, mint a földi élet, ráadásul ahhoz hasonlóan nem okozati, hanem céltételezésen alapuló elven (gyak intelligensen) működik, akkor a tudomány alapját jelentő jelenlegi elvek meg fogják akadályozni abban, hogy valóban megismerje!
#84
