johnfly#286
Pont ezt próbáltam neked elmagyarázni, hogy TÉVHITBEN vagy azzal kapcsolatban, hogy az evolúció attól működne, hogy az egyes egyedek az életük során kifejlesztett vívmányokat a génjeikben továbbörökítenék. A génjeikben csupán a képességet örökítik tovább, amivel rendelkezniük kellett ahhoz, hogy valamire rájöjjenek, kitalálják, megoldják, egy szóval alkalmazkodjanak. Ez az alkalmazkodási képesség annál jobban fejlődik, minél több egyed találkozik minél több környezeti tényezővel, mert az alkalmazkodóképes fennmarad, az alkalmazkodni képtelen elbukik.
Jó pár ember szokott álmélkodni azon, hogy a világ két végén látszólag egymástól függetlenül fedeznek fel valamit emberek, és hogy ez egy kész csoda. Pedig ez is csak azért van, mert a génjeink, tehát az előttünk élt generációk változatosságának hatására bármelyikőnk képes megoldani bizonyos problémákat, és gyakorlatilag nincs olyan probléma a FÖLDÖN, amire legalább egy fél tucat ember ne tudná megtalálni a helyes választ.
"hogyan működhet az evolúció, ha az egyes egyedek felfedezései nyomtalanul eltűnnek a halálukkal".
Úgy, hogy az utódok is nagy valószínűséggel fogják tudni a megoldást ugyanarra a problémára, mivel a génjeikbe kódolt komplex problémamegoldó rendszer működése közel azonos. Még ha nem is létezik információátadási csatorna a két generáció között, a populáció előző generációi által kitalált vívmányokat a populáció következő generációinak egyedei is elégséges számban felfedezik, ha találkoznak ugyanazzal a környezeti feltétellel.