Vol Jin#67
A Cár-bomba 50Mt volt, és azt magas légkörben robbantották (4-5 km), de a tűzgömbje így is (nem akarok hülyeséget mondani) jóval 30 km felett volt átmérőben, és a tűzgömb 60 km-es magasságig emelkedett, a lökéshullám pedig kitolta a légkört az űrbe. 100 km-ről is égési sérülést okozott volna, ha van olyan hülye, aki ott marad. A talajon pedig nem csak a lökéshullám vonult végig, hanem a tűzgömb is végigfutott a felszínen, mivel leért a talajszintig. Ez csak azért érdekes, mert a tunguzkait 40 Mt-ra becsülik, tehát a Cár-bombával egy kategória. Tehát a tunguzkai, ha a felszínt nem perzselte, akkor szintén magasban robbant. Ha lejjebb robban, akkor bizony az is talajszinten perzselt volna. Szóval az egész fejtegetésem, azaz megjegyzésem annyi volt, hogy nem feltétlen kell elintézni a légkörben robbanó meteorokat annyival, hogy csak egy látványos tüzijáték. Mert egy akár hidrogénbbombányi vagy nagyobb detonációt nem neveznék annak. Van egy meteorit fajta, a sóder meteor, ami nem egy szilárd égitest, hanem pár centis törmelékek egy kupacon, amit a gravitáció tart egyben, hordoz egy másik veszélyt is. Nehéz lenne pályát módosítani. Raksz rá egy hajtóművet, az csak belefúrja magát. Robbantasz rajta, csak szétszóródik, de a gravitációja újra összesűríti. Rákötsz egy napvitorlát, azt meg elhagyja. Mi lenne a megoldás? Űrdömperekkel belapátolod, és széjjel hordod? Ha ez egy km-es kupac, akkor bizony minden irányban 100-szor nagyobb, mint a heti űrajándék, de egymilliószor nagyobb tömeg, ami egymilliószor nagyobb energia, ami egymilliószor nagyobb robbanás. Ha ez 200 Kt volt, akkor az 200 ezer Mt, ami többezer km-es talajig érő tűzfüggöny. És elmélet sincs rá, hogy arrébb vontassuk, mert nem szilárd.