Vol Jin#130
"Teljesen mindegy mert ha meg van vége a világegyetemnek akkor jön a kérdés hogy de mi van azután :)"
Igen, itt mutatkozik meg, hogy én másként gondolok a térre, mint a szokásos közvélekedés. Szerintem a tér kvantumos, és húrokból áll. Részecskék meg nincsenek is, hanem minden részecske csak ennek a kvantumos térnek a hullámzása. Tehát amikor egy részecske, mondjuk egy neutrino mozog, akkor nincs mozgó neutrino, csak a teret alkotó egyik húr átadja a szomszédjának a neutrinora jellemző kvantumokat úgy, hogy a rezgését adja át, és a szomszéd rezeg helyette. Na ez a húrhálózat keletkezett az ősrobbanással, és addig tart az Univerzum, ameddig a valóban végtelen semmibe ez a húrhálózat elnövekedett. Hogyan növekedik? Hát osztódással. Az Univerzum tágulását is így képzelem el. Folyamatosan szaporodnak a húrok és így tér nő két objektum közé. Bármilyen anyagi részecske csak ennek a húrhálózatnak lehet a része, mivel egyik sem valóságos, hanem csak a hálózat rezgése. Ezért az Univerzum pont akkora, amekkorára nőtt az ősrobbanás óta. Ha elmennénk a végére a világmindenségnek, egy falba ütköznénk, mert nem lenne hová tovább rezegni. Lehet, hogy ami mögötte van az végtelen, csak az nem a mi terünk. Nem azon túl van, hanem azon kívül. Persze nem csak ott a világ végén túl van az az általunk megfoghatatlan tér, hanem itt is, csak mi rabjai vagyunk egy húrhálózatnak, mert csak a rezgései vagyunk, mert valójában, mint anyag nem is létezünk.
Nos így már remélem érthető, hogy mire gondoltam.
Akkor is, ha egy baromság esetleg.