Tájszavak és tájszólás, avagy a magyarok ékes beszéde
-
#310
Ne mondjík mán ilyet jóasszony 
Hájszen amirűl itt beszílgetünk, azok csak szómagyarázók, szófejtegetők, tájszólás az a beszílt szövegbűl fakadó, hivatalostól elütő szóhasználat.
Hajdúsági emberre nem jellemző az ő-zés, á-zás, erre mifelénk í-znek, ű-znek, ú-znak, többnyire már csak az idősebb korosztály.
szép - szíp
béka - bíka
kő - kű
ló - lú
kacsa - ruca ... meg a többi