Tájszavak és tájszólás, avagy a magyarok ékes beszéde
-
#144
Érdekes, izgalmas témára irányítja rá a figyelmet a topic, de máris összemosódtak különböző eredetű szavak, kifejezések.
Tájszólás, amikor az egyébként közismert szavakat "helyi nyelvtani szabályok" szerint használják, a Hajdúságban í-znek, Nógrádban á-znak, Csongrádban ő-znek, de ezeknek megvan a sajátos nyelvtani logikája.
Antal Imre klasszikus példája a mentek szóval: mentök, möntök, möntek, mentek (Hódmezővásárhely környékén használatos mind a négy, de más a jelentésük).
Tájszóláshoz persze hozzá tartoznak a tájszavak is, amelyek lehetnek közismeretek, csak némileg módosult kiejtéssel, pl: tik, kokas, vagy azok a szavak, amelyekről egy kívülálló sokszor azt sem tudja, mit jelent.
Hajdúsági példák: kaszroly, górál, ruca, öhön.
A beszélt nyelv folyamatosan változik, átvesz szavakat, kifejezéseket, amelyek egy része hétköznapivá válhat, de ki is kophat a használatból.
Nagyszüleim a XIX.-XX. század fordulója környékén születtek, ők nagyon sok, főleg német (osztrák) eredetű kifejezést használtak: sifon, stelázsi, komód - s nem a közvetlen német ráhatás miatt.
A monarchia hadserege is melegágya volt a német kifejezések terjedésének, de gyermekkoromban emlékszem egy focimeccsen is mindennepos volt a korner, taccs, half, bekk szó használata.
A német eredetú szavakból nagyon sok kikopott a hazai köznyelvből, s jött helyette sok angol.
Nagyon sok olyan szavunk van, amit pl. a cigány nyelvből vettünk át: csaj, pulya, csávó, lóvé, duma, séró, kéró.
Erdélyi magyarok románból adoptált szavakat használnak természetességgel: alimentárába mennek vásárolni, s pungában viszik haza a cuccot.
Valaki lentebb említette a padonvillogót, bizserge fát - ez már egy másik területre vezető út: az argó, a tolvaj nyelv.
Nagyon sok régen közismert szavunk azért kopott ki a köztudatból, mert a világ megváltozott.
Illetve lehet nem is a szó kopott ki a köztudatból, ismerjük a szavakat, de vajon tudjuk-e, hogy mit jelentenek?
Néhány példa:
- gomolya, orda, zsendice
- konda, csürhe, kondás, csürhés, kanász
- gulya, csorda
- csiszár, varga, szűcs, pintér, kádár, bognár, bognár, borbély, takács, timár, révész, vincellér