Amúgy amit letárgyaltunk, már ezerszer, hogy a magasság nagyjából semmit nem jelent, lásd szuborbitális repülések. Ott felmennek 100 km magasra, de ott már zéró a sebességük ezeknek az eszközöknek. És nem is állnak orbitális pályára.
Ha viszont nem lenne légkör és tengerszinten megfelelő sebességgel rendelkezne egy test, akkor az viszont körpályára állna.
A légkör abból a szempontból számít, hogy a sűrű légkör megakadályozza a további gyorsítást. Azonban a rakéták is kb 1 M-mel hagyják el a troposzférát, a legsűrűbb részt. Ezt a sebességet viszont jó lenne elérni legalább. Ráadásul a légkör ritkább része viszont igen is kihasználható, akár a Kármám-határig tartó gyorsításra, ami ott már orbitális sebességet jelent! Mert egy szárnnyal rendelkező testnek nem kell a saját tömegét meghaladó tolóerőt produkálnia a repüléshez, ahhoz, hogy gyorsuljon, ellentétben a rakétákkal, ezért a hajtómű lehet viszonylag kis teljesítményű/tömegű és emellett a légkör oxigénjét is használhatja akár.
Ha egy troposzféra felsőhatárán repülő szubszonikus göbziről elengedek egy rakétát az nem sokat ér, akkor már inkább a földi indítású, újrefelhasználható rakéták egyszerűbb megoldást jelentenek.
#44