-
#14427
Most értem a játék végére.
Januárban kezdtem el vele játszani, így elmondhatjuk, hogy egy évig tartott a végigjátszása. Persze minden nap nem tudtam vele játszani, inkább egy héten olyan 2-3 alkalommal.
Mit is mondhatnék... életem nagy kalandja volt. Hatalmas élmény volt minden alkalommal szépen lassan haladni ezzel a végeláthatatlan eposzi kalanddal, vagy csak megoldani 1-2 küldetést. Természetesen minden létező dolgot megkerestem benne, az összes kérdőjelt felkerestem és 2 híján minden küldetést megcsináltam. Egyedül a minden Gwent lap összegyűjtése nem jött össze, meg Skelligén van egy Ivar nevű fickó akinek vallási könyveket kell vinni (kettőt találtam neki, de a küldetés nem ért még végett).
Ha valamire azt lehet mondani, hogy (majdnem) tökéletes játék, akkor ez az. Minden egyes momentumán érződött a gondosan ráfordított, precíz munka. Minden klappol. Aprólékosan kidolgozott, gyönyörű, élő-lélegző világ, kiválóan kidolgozott döntési lehetőségek, profin megírt dialógusok, fantasztikus történet, a kalandozás elképesztő élménye és persze óriási mennyiségű tennivaló, amiknél kiemelném, hogy kb. minden melléküldetés részletesen és ötletesen kidolgozott volt, így semmiféle monotonitás nem volt bennük. Külön tetszett, hogy pár mellékküldetés elég egyszerűen indult, viszont aztán meg egy annyira messzire elnyúló sztori lett belőlük, hogy wow.
A kedvencem a Novigrádi rész volt, ugyanis élmény volt a zsarnoki, elnyomó Redania ellen küzdeni. Igyekeztem minden alkalommal olyan döntéseket hozni, amivel árthattam ennek az idióta Radovid által vezetett őrültek házának.
A finálé és a lezárás jó volt és a végső csata is epic, de azért picit többet vártam volna.
Pár minimális negatívum.
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Azt hittem, hogy a Vad Falkával való leszámolás azért hosszabb lesz valamivel (kb. egy 2 órás nagy irtás), de igazából csak egy "folyosón" gyorsan elkaszaboltuk magunkat Eredinig és kész. Bár azért örültem, hogy nem csináltak Avallac'h-ból fő-fő final bosst, mivel utálom az olyan fordulatot, amikor kiderül, hogy van egy "még nagyobb gonosz annál a személynél, aki ellen ezidáig küzdöttünk".
A lezárásnál meg kicsit fájt a szívem amiatt, hogy kb. a karaktergárda feléről nem tudtuk meg, hogy mi lett a későbbi sorsa. Még az ilyen nagy arcokról sem mint Dandelion, Zoltan vagy a Roche-Ves páros. Na és Yennefer? Az utolsó szerepe az volt, hogy bejuttatja hősünket a toronyba.
És egyébként a véres báró sztorijával meg mi lett? Még vártam volna, hogy feltűnik valamikor és kiderül, hogy tudott e a feleségén segíteni.
Valamint a 3 fúrija közül miért maradt életben az egyik és miért nyúlta le Ciri medálját? Ebből se lett semmi.
Bár ha esetleg a Blood and Wein még visszatér valamelyikre akkor nem szóltam.
Mindent összevetve életem egyik legeslegjobb játéka volt. Ha valaki RPG-szerepjátékban valaha is jobbat akar alkotni, annak fel kell kötni a gatyáját. A Blood and Wein még mondjuk hátra van, de nekem most kell egy kis szünet ebben. Most inkább egy rövid kis indie játék kell nekem, amolyan levezetés gyanánt :D
10/10 és ez egy nagyon erős 10/10
Utoljára szerkesztette: Rafanir, 2017.12.29. 20:35:22