Megvolt a végén a katarzis is, de most így pár órával a befejezés után van egy olyan érzésem, hogy ennyi? Kicsit olyan érzésem van, hogy nem történt semmi a könyvben a 430 oldalt össze lehetne foglalni fél oldalban és nyugodtan folytathatná a következő könyvvel az olvasó, mert érteni fog mindent.

Pedig elég sok szereplő volt, már nekem több is mint amit meg akartam jegyezni, legtöbbnek csak úgy kb tudtam a nevét és történet alapján beugrott hogy na ő az. Szerintem kicsit túlzásokba esett az író itt.

Ciri történetén látszik, hogy az volt a fő meg legjobban kidolgozva, meg legjobban megírva, de úgy érzem történhetett volna vele még egy és más az 1 hónap alatt még a kunyhóban volt, ne csak mindig a mesélés, visszaemlékezés.

Geralték története nagyon fele más, az nyilván lényeges volt amit beszélt a tündével, meg annak ott lett a vége igazából, de hogy ha más nézőpontból nézzük egész végig keresi a druidákat akiket végül megtalál, azt nem történik ebben a regényben semmi... Meg látjuk igazából tök mindegy, mert Ciri már pont el fog teleportálni onnan ahol van, bár kéltem hogy vissza a szigetre, de valszeg olyan helyre ahol a druidák nélkül gyorsabban megtalálnák.

A töltelék szálak működtek, nagyobb képet kaptunk Ciriről, meg egy kicsit a politikáról. Csak egyszerűen van egy olyan érzésem, hogy utolsó előtti könyv és nem haladtunk sehova. Nagyon arra számítottam hogy a Geralt-Ciri-Yen-Triss négyesből legalább 3 találkozni fog és Ciri tuti egy lesz a 3 közül. Hát nagyon nem ez történt. Kicsit olyan érzés, hogy végtelenségig elhúzhatná az író így sztorizgatva. Valahogy a játékok annyira jól működtek ilyen szempontból, egyik után sem volt ilyen hiányérzet, kerek történet mégis akkora nyitott véggel ahol mindig lehetett jól folytatni.

A könyvek viszont sokszor olyanok mintha 2-3 nagyon vaskos fejezetek lennének 1 könyvben és önálló könyvként már nem is nagyon funkcionálnának.