#12346
Mosolya szép akár a tavasz, amint közel húz magához
Nyelve éles és ezüst csengésű amint könyörög neked
Teljesíti a kívánságaidat, amint esküszik, hogy rajong érted
Arany, ezüst, ékszerek gazdaságot borír lábad elé
Az adósságot meg kell adni és el fog jönni érted
Mindent visszavesz, nincs mosoly amivel megvigasztalna
Csapdába ejt kötelékeiben, szemei lángolva izzanak
Hogy átdöfjenek és kínozzanak amíg a csillagok haladnak az égen
hát lehet nem a legpontosabb, meg bocsi, hogy nem szedtem rímbe, de az baromi nehéz lett volna már, meg talán még kevésbé lett volna pontos
#12346