Milyen a nőidelálod?
-
HisF8 #87 Gyerekkorom óta így látom az embereket, persze nyilván képes vagyok különbséget tenni szépek és csúnyák között, csak nekem a szépek is rondák. Magánéletem nincs (amennyiben ezalatt a szexuális/párkapcsolati életre gondoltál), soha nem is hiányzott. A húszas éveim elején lefeküdtem pár lánnyal, de baromira unalmasnak találtam az egészet, illetve semmi nem volt bennük, ami vonzott volna - szépek, a többi fiú által nagyon népszerűsítettek nők voltak, de belőlem nem váltottak ki semmit. Egyszerűen csak kíváncsiságból kipróbáltam, mi az, amiért mindenki annyira odavan - két dolgot szűrtem le: a punci nem csak ronda, de kellemetlen illata is van, a mellek pedig annál is puhábbak, mint ahogy elképzeltem.
Trauma sem ért soha, se gyerekkoromban, se később. Kinézetemnél fogva ezeknél a próbálkozásoknál sem volt sok gondom, könnyű volt összejönni velük, pedig eléggé ordíthatott rólam, hogy semmiféle érzelmi motivációm nincs, tulajdonképpen csak hagytam felszedni magam... Elvileg ez mind rendes párkapcsolatnak indult, de 1-2 hét után otthagytam őket, amiért utána ocsmány módon elmondtak minden szar alaknak. Ez utóbbi eléggé meglepett, láttam addig is, hogy általában hihetetlen nagy segget kerít mindenki annak, hogy hogyan bonyolítja a szexuális életét, de ezt egy hol síró, hol hisztériázó, hol szitkozódó nő valóságában megtapasztani több volt, mint kellemetlen - és ezek elvileg értelmiségi, egyetemista fiatalok voltak...
Ami pedig jó 10 éve folyamatosan zavar, az a hátam mögötti pletykálás az állítólagos melegségemről... Sajnos úgy vonzom a nőket, mint légypapír a legyet, és vannak bőven, akik túlmennek a "rámosolygok, elpirulok" típusú jelzéseken. Őket lerázni elég kellemetlen, ráadásul a többség megsértődik, ha pedig pl. egy munkahelyen több, amúgy vonzónak tartott nőt is hárít egy tudvalevőleg egyedülálló férfi, akkor nem kell sok idő a pletykagépezet beindulásához.
Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de én nem vagyok az, és zavar, ha mások annak néznek. Kéne valami aszexuális mozgalom, meg társadalmi tájékoztatás, hogy íme vannak ilyen emberek is, és tessék róluk leszállni. De sajnos a többség akkor sem hiszi nekem ezt el, ha a szemébe mondom, ugyanúgy megy az ember háta mögött a buzizás...
Van még egy csomó probléma, amit a nők okoznak az állandó tolakodásukkal, de nem részletezem, mert felesleges; újabban arra szoktam rá, hogy akit nagyon nem tudok kikerülni (pl. kollegina) azzal elmegyek randizni, "összejövök vele" de annyira béna módon viselkedek, hogy ő rakjon ki engem. Így nem melegeznek később, és terjed, hogy "ez lehet, hogy jónak tűnik, de nagyon béna", ami nekem pont a legideálisabb - bár hozzáteszem a valós személyiségemhez ennek a képnek talán még kevesebb köze van, mint a meleg verziónak, és ilyen értelemben ez is az én társadalmi megerőszakolásom.