• csimmasz
    #72
    Én arra gondolok amik például Puma kumpu nál talált kövek megmunkálásánál figyelhető meg.
    Kövek amik tökéletesen illeszkednek egymásba mint kulcs a zárba, egyenes bemarások azokban néhány miliméteres lyukak.
    Olyan módon mint valami legó.

    A köveket meglehetne ma is munkálni de a sarkokban rettentő vékony marószárakra lenne szüksőg.

    De nem a ma a lényeg hanem a régiek hogy a rákba csinálták?

    Vagy azok a kőfalak amikben a kövek mintha össze lennének olvasztva, lehet egyessével csiszolták minden darab követ olyanra hogy tökéletesen illeszkedjen de szerinted hányszor kellett volna egymáshoz próbálni a köveket, hogy olyan tökéletesen illeszkedjen?