lmisi#7
Ez így tök jó, de a teljes történetet ismerni kellene. Ugyanis mindenkinek tele a tőkéje-hócipője a szobatudósoktól akik ráérő óráikban kvázi nulla befektetéssel kitalálnak valamit és levédetik. Aztán akár től(e)ük függetlenül valaki meg is valósítja sokkmillió dodó befektetéssel, gyárthatóvá teszi, elvégezve a munka 99,9999% -t. Majd jön az ötletgazda hogy fizessenek neki rahedli pénzt.
A feltalálósdiba az a legcsúnyább, hogy sokszor az adott ötlet párhuzamosan sok emberben feltalálódik és csak 1 szedhet sápot utána.
Erre szoktam én mondani inkább ne találjon és szabadalmaztasson semmit, már sokkal előrébb járnánk.
Abszurd példa: Levédetnék usa jog alapján mondjuk egy térhajtómű elvet, esetleg egy lehetséges szabadebenergia generátor megvalósítást jó általánosan. Természetesen a megépítéshez hozzá se fognék mert kilátástalan egyenlőre. De ha valaki mégis előjön hasonlókkal ezerrel perelhetném egy kellően általános szabadalommal és ez bizony kínosan nevetséges.
Azaz egy fabatkát sem ér a nyers találmány ha nincs rá igény, gyárthatatlan. Ha évek múltán létrejön az igény és gyárthatóvá válik, akkor nagy valószínűség szerint a találmány ötlete magától is újra felmerülne az előzménytől függetlenül. Főleg egy sokmilliárdos egymással han áttételesen is, de kommunikáló társadalomban.
Másik eset: Ha egyszer tényleg beköszönnének az idegenek, mi a fészkes fenét kezdenénk a szabadalmainkkal????? Még a szerzői jogokkal se biztos hogy érvényesíteni lehetne. Na jó lenne ott más probléma is még teljesen kölcsönösen békés szándékok esetén is.
Esetleges megoldás lenne ezeknek a találmányok fix összegű kifizetése. Azaz ha társadalmilag utólag kiderül a tényleges hasznossága akkor a feltaláló által megadott munkaórákat fizessék ki neki mondjuk az adott ország minimálbérének 100x -sán+felmerült költségeket. Ezután mindenki korlátozás nélkül használhatná a találmányt.