Dark Souls II
-
1kezdő #7593 Válaszolok, bár kétlem, hogy valaha is egy nézőpontra kerülünk. Nem kezdeném a hatásvadász és kissé lekezelő sóhajjal.:)
Amit írsz a Te szempontodból és a hasonló mentalitással játszók szempontjából igaz.
Mi kell ehhez az igazsághoz: az előző játékok ismerete, ami kialakította egyrészt a rutint és az erre a játékra jellemző reflexeket. Ha ez már megvan, akkor a magabiztosság nagy lesz és megvan az alap a játék nehezítéséért való könyörgésre. A probléma ott van, hogy nem mindenki rendelkezik ezekkel és ha nem, akkor osztályrészük a kudarcok sorozata, ami egy játékot nem igazán tesz vonzóvá.
Persze a válasz erre: hogy mi is megszenvedtük, akkor szenvedjen más is! De ez nem válasz, ez az én központúság kifejezése. Nekem nehéz, tehát másnak is az legyen. Ha sokat bukok, más is bukjon. Persze, megint hallom a választ: "nekem már olyan, de olyan könnyű. Nem is értem mi ez a sírás?"
Ez a kijelentés olyasmi, mint amikor egy zöldsapkás tengerészgyalogos nem érti, hogy a gyakorlópályán szenvedő civilek, mit nyafognak, ő félkézzel teljesíti.
Nem ebből kellene kiindulni. Az, hogy volt benne könnyítés, még nem jelentette azt, hogy aki nem akart azzal élni, annak muszáj legyen. Menjen karddal és úgy nehezíthessen önnön helyzetén, ahogy csak akar. Az igazi probléma, hogy a játékkal egy időben a PvP is ott van és visszahat a játékra. A kardost könnyen öli a varázsló. De ezen lehetett volna azzal segíteni, hogy aki belép a PvP területére, ott a varázserő azonnal a megadott szintre redukálódik és kész.
Az, hogy én a saját gépemen hogyan ölöm meg a sárkányt, teljesen magánügy és senkinek nem okoz gondot. A lényeg a választás lehetősége, mely megadatott az embernek. Ezt elvenni, vagy csökkenteni nem bölcs és nem is illik.