ostoros#29
Sok mindent nem vesznek még figyelembe a modellek. A nap például a galaxis középpontjához képest 217 km/s sebességgel halad, ami a fény sebesség ezredrészének mintegy kétharmada. Ez nem csak azt jelenti, hogy a nap óriási tömegéből adódó relativisztikus tömegnövekedés, bár elhanyagolható, de nem nulla. Másik dolog, hogy a gravitációs hatás is fénysebességgel terjed, ami azt jelenti, hogy a galaxis túloldaláról érkező gravitációs hatás 100000 évvel elindulása után érkezik meg egy a túloldalán található csillaghoz. Ez a nap esetében azt jelenti, hogy 60 fényévnyit mozdul el eközben.
A galaxis középpontjából érkező gravitációs hatás a nap esetében 25000 fényévnyiről érkezik, ezalatt az 15 fényévnyit mozdul el. Talán részben ez magyarázhatja a csillagok spirálkarokba rendeződését. Ezenkívül még mindig nem biztosak a tudósok, hogy a gravitáció az térgörbület, vagy hullám? vagy mindkettő? Mert ha mindkettő, akkor a meggörbült tér adott esetben eltérítheti a gravitonokat, ami a gravitáció irányának megváltozását illetve fókuszálását eredményezheti. Pl. A galaxis közepi feketelyuk fókuszálja a mögötte található nagy tömegű csillagok gravitációját, ami emiatt erősebb gravitációt okozhat a galaxis szélein.
Ez persze csak egy feltevés, de ha a kísérleti eredmények és a számolások azt igazolják, hogy a gravitáció nagyobb kell legyen a galaxisok szélein máskülönben a csillagok elrepülnének, az még nem jelenti azt, hogy óriási tömegű láthatatlan anyag van. Ez persze egy kényelmes és egyszerű megoldás a problémára, de túl egyszerű. A láthatatlan anyag amit nem tudunk műszeresen kimutatni csak egy lépésre van attól, hogy mert Isten azt mondta.