-
yossarianHUN #3728 Akkor én is megosztom a véleményemet. Előre bocsájtom, hogy nem haterkedésnek szánom, a divatgyűlölködés (és divatrajongás) hidegen hagy.
Először is a sztorit, vagyis inkább a történetvezetést közelében nem érzem a trilógiának. Félreértés ne essék, az alaphelyzet kifejezetten jó, csak az a fránya megvalósítás. Nehéz komolyan venni, egyre többször kényszerül rá az ember, hogy félrenézéssel, és a fantáziája erőltetésével javítsa a sztoriban felmerülő logikai lyukakat. Mire gondolok? Például az angara faj felfedezése szerintem borzasztó volt írói szempontból. Egy, hogy a kettek mellett egy újabb abszolút fantáziátlan faj, mely a külsejét leszámítva egy az egyben ember, kommunikációjában, gesztusaiban, gondolkodásmódjában, mentalitásában egyaránt. Meg sem próbálták megerőltetni magukat. Kettő, hogy egy X galaxissal arrébb lévő fajjal két perc után tökéletes angolsággal kommunikálunk. Tudom, tudom, fordítógép. Valószínűleg az első két és fél mondat alapján megtanulta egy addig totál sosem hallott nyelv finomságait. Oké. De hogy senkinek az arcizma nem rezzen, mikor a két faj először találkozik, mintha csak annyira casual dolog lenne, hogy 600 évnyi utazás után egy tök idegen galaxis tök idegen faja érkezik hozzánk űrhajóval, az azért tényleg röhej. Oké, pár mondatfoszlány, hogy fú, de furán néz ki, meg fú, de nagy hajója van, egyébként meg mintha csak a szomszéd Béla bá ugrott volna át egy pofa pálinkára. Ennyire futotta. Két perc múlva meg már a kereskedőikkel bizniszelünk, meg a történészeiknek derítjük fel a faj múltjával kapcsolatos történeti emlékeket. Nemtom ki hogy van vele, de én nagyon nem így képzelem két, egymásnak idegen faj első találkozását. Az egész olyan érzést kelt (bennem legalábbis), hogy igazából ezek emberek, csak a végén rájuk húztak egy alien skint, mert hát "mégiscsak másszeffektet csinálunk, gyerekek".
A másik, a karakterek. Egyszerűen nem tudnak megfogni, bár tény, hogy még nem vittem végig a játékot. Értem én, hogy nem könnyű mindig érdekes és szerethető karaktereket írni egy játékba, gondoljunk csak bele, hány unalmas, szürke személyiséget ismerünk a hétköznapokban. De hogy ennyire ne legyen olyan karakter, akiért fájna a szívem ha golyót kap, az azért elgondolkodtató. Még Rydert se tudom megkedvelni feleannyira se, ahogy Shepardöt tudtam, pedig esküszöm, próbálkozom. Érződik a már-már izzadságszagú igyekezet, hogy változatos jellemtípusokat rakjanak a játékba, de pont ezért nem áll össze az egész. Sablonokról beszélünk, amiket ráadásul a trilógia sokkal jobban csinált. Hiperaktív, "cuki" Peebee, laza, keménycsaj Vetra, a kötelező szerethető bulldózer krogan, ezúttal Drack név alatt futva (Wrex nagyon népszerű lehetett), satöbbi satöbbi. És még így is vannak karakterek, akik dögunalmasak, semmi említésre méltó személyiségbeli vonásuk nincs (Cora, Liam, Jaal pl.). Ezek szerintem egy Garrushoz vagy Talihoz képest fasorban nincsenek, de még Miranda is veri őket az apakomplexusos háttértörténetével.
Harmadik - és ezt sérelmezem a legjobban -, hogy gyerekek... Megint egy DA:I-féle offline MMO játékmechanikát kaptunk, és aki ezt nem veszi észre, az nyissa ki a szemét. Bazi nagy, többnyire üres játékterek, amikben randomra el van szórva pár Point of Interest, romok, kett táborok, mellékküldetésekhez szükséges, összecsapott létesítmények. Kapunk is hozzá kismillió, ijesztően unalmas sidequestet, megint gyűjtögethetjük a növénymintákat, ércmintákat, szaladgálhatunk a nyolcszáz négyzetkilométeres üresség A és B pontja között a játékidőt kitolandó, néha kiszállva valami ásványért (itt már meg kellett kapaszkodnom a karfában, úgy jöttek a DA:I flashbackek). Szintén ismét kapunk egy kötelező jellegű személyes kiállítást, ahova izzadt homlokunkat megtörölve betérhetünk két storyquest között, és kedvünkre gyönyörködhetünk önnön nagyságunkban. Kell is ez a hiperexhibicionista Z generációnak. Mindezen bullshit mellékfeladatokat megtámogatva horribilis mennyiségű sekélyes párbeszéddel, hátha a kedves player nem veszi észre, hogy a huszadik faék egyszerűségű fetchquestet csinálja zsinórban. Sajnálom, hogy ilyen nyers vagyok, de ez a "városban áll az utcán a még soha életemben nem látott Jóskapista, és aszongya, hogy hozzak neki 10 darab bauxitot, majd soha az életben nem látom többet" dolog már azért vér ciki 2017-ben. De már tíz évvel ezelőtt is az lett volna. Na mindegy, a Nomad legalább jópofa, tényleg élvezetesebb vele utazni, mint a Makoval volt szenvedni anno 10 éve.
A harcrendszer rendben van, a világot korántsem váltja meg, igazából semmilyen nagy fejlődést nem érzek, sőt, a 2-3-ban személy szerint kellemesebbnek is találtam a gunplayt, de ez már személyes preferencia. Mindazonáltal nem érzek benne akkora (vagy igazából akármekkora) fejlődést, ami indokolná a játékmenet többi aspektusán való farigcsálást.
A grafikánál sajnos megint nem tudok ujjongani. Szép, helyén van, nem egy 2017 élvonal kategória, de azért korántsem a "pfejj, mi ez a szar" kategória. Ami miatt mégsem tudok elmenni mellette szó nélkül, az a gépigény. Ez bizony nem olyan szép, mint amilyen erős vas kell hozzá. Egyáltalán nem nagyságrendekkel szebb a ME3-nál, de míg az futott, mint az olajozott golyó, ez szeret beesni 30-35 FPS környékére, ami nem annyira buli. Na mindegy, tudom, pofád befogod, mész gépet venni, ilyen a PC világa. A - szómiszó, tényleg elég ocsmány - arc- és mozgásanimációkról most nem beszélnék, mert a patch ezeknek a nagy részét orvosolta, vagy legalábbis jelentősen javított rajta.
Most jönne az a rész, hogy leírom a nagy pozitívumokat, de nem jön, mert őszintén megmondom, nem tudok ilyet. Mielőtt szétszaggattok, nem azért, mert a játék rossz, és nincs benne semmi jó. Csak épp mindent olyan vérbeli középszerűséggel csinál. Amiket fentebb leírtam, azok sem nagy, brutális, gamebreaker hibák, csak épp a középszerűség fémjelzői, amiket pont azért emelek ki, mert fájnak. Nem azért, mert kimondottan rossz lenne tőlük a játék, csak azért, mert a ME frencsájztól nem a középszerűséghez van szokva az ember, legalábbis eddig nem volt. Egyébként a játék abszolút tisztességes iparosmunka, csak épp még egyszer: középszerű. Biztos vagyok benne, hogy ezért kap annyi savazást, többek között tőlem is, mert az emberek egy fergeteges trilógia fergeteges folytatását várták, ehelyett kaptak egy kellemes limonádé RPG-t, ami remekül megfelel jóllakott vasárnap délutánok eltöltésére. Hát evvan, ilyen ez, ha az ember történelmi jelentőségű nevek unokája.
Utoljára szerkesztette: yossarianHUN, 2017.04.09. 09:20:09