#3507
Még valami, ami kicsit zavart: a túl sok bonding moment a csapattársakkal. Amikor bratyizunk csak, nem a loyalty mission-ökre gondolok. Ennek semmi értelme, amikor sokukat alig pár órája ismerjük csak még. Nem véletlen nem volt ilyen a trilógiában az utolsó epizódig. Nem véletlenül a Citadel kellett ahhoz, hogy elmenjünk mondjuk sörözni Garrus-szal és nem véletlen ez nem az első játékban volt. A Citadelben ez azért működik, mert a játékos szó szerint évek óta ismeri ezeket a karaktereket, törődik velük. A legjobban megírt karakterek sem fogják kiváltani ugyanazt az érzést, amit a többéves személyes kapcsolat elér.
És sajnos ezek a karakterek egyáltalán nincsenek olyan jól megírva. Egyhez sem tudtam kötődni. Akit nagyon utáltam az Cora és Peebee volt. Cora hibája az volt, hogy valami idióta egy arckifejezést volt képes rajzolni neki és a szerencsétlen egyfolytában bárgyún vigyorog, ami halálra idegesít. Peebee meg olyan, mint Sera a DAI-ban, irritáló. A többiek csak langyosak voltak, de Garrus vagy Liara nem volt ebben a bagázsban, az hótziher.
#3507