-
Pares #3119 
"A ME a 2. rész óta süllyed, egyre butítottabb az egész, egyre egyszerűbb."
A ME2 több tekintetben is "egyszerűbb" volt az ME1-nél, de a kevesebb néha több tökéletesen érvényesült, mert az ME1 tele volt felesleges és kidolgozatlan dolgokkal, amik csak azért kerültek bele a játékba, hogy megfeleljenek azoknak a sztereotípiáknak, amiket a szerepjátékok köré felépítettek. Mindezek csak elvettek a játékélményből.
Az első részben az inventory és loot rendszer merem állítani, hogy egy hulladék volt. E tekintetben sokkal jobb volt a ME2 rendszere, ahol a sok copy-past átszinezett fegyver helyett kevesebb, de jóval változatosabb fegyver arzenált kaptunk. Arról nem is beszélve, hogy már az ME1 közepe felé annyi fegyvert lehetett találni, hogy több millió kreditje és szinte végtelen mennyiségű omni-gelje lehett az embernek... Az egész egyszerűen nem működött.
A Mako-val való "felfedezés" az első néhány bolygón még érdekes volt, aztán nagyon gyorsan érdektelenné és időpazarlóvá vált a retardált random generált terep és a copy-paste bázisok és a copy-paste mellékküldetések miatt. Mindezek összességében inkább elvettek az élvezetből, mint hozzátettek. Főleg ha az ember olyan mint én, és arra törekszik, hogy minden mellékküldetést megcsináljon, és mindent bejárjon a 100%-os végigjátszáshoz. A ME2-ben ezt is sokkal jobban megoldották. Igaz, nem lehetett tűhegyre hasonlító hegyeken rallizni, de ehelyett minden egyes mellékküldetés egy egyedi, jól kidolgozott bolygón vagy bázison volt.
A skillek terén szerintem szintén sokkal élvezetesebb és jutalmazóbb a ME2 megoldása az ME1-ével szemben, vagyis hogy a kismillió, 1%-ot javító skill helyett kevesebb, de sokkal érezhetőbb változást adó skilleket kaptunk. Igen, kivették azt a mechanizmust, hogy bizonyos tárolókat csak bizonyos Electronics/Decryption skill szint felett lehetett kinyitni, ami attól függően, hogy milyen karaktert indított az ember, rákényszeríthette, hogy bizonyos csapattagokat vigyen magával, de gyakorlatilag ez a része is irrelevánsá vált rövid időn belül, mert lootból, creditből és XP-ből egyébként sem volt hiány, és a Spectre Master Gear úgyis jobb volt mindennél a játékban...
Összességében nézve nem igazán tudok olyat mondani a játékmenet szempontjából, amiben a ME1 jobb lett volna a ME2-nél. Talán az egyetlen dolog, amit szerintem a ME2-ben nem kellett volna bevezetni, az a heatsinkek, meg talán az ellenség védelmeinek rétegezett egymásra építése, amit csak "felülről lefele" lehet lebontani, de mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai.
A ME3 meg tovább építkezett a ME2-re, bővítette és tökéletesítette azt, amiben a ME2 jó volt, több egyedi fegyver, fegyver módosítás lehetőség, több skill lehetőség, stb. Semmi "butítás" nem volt benne, pont ellenkezőleg.
Szóval szvsz, ahogy korábban is írtam, a ME részről részre jobb és élvezhetőbb lett, nem "butítottabb", ahogy azt néhány önmagát felsőbbrendű hárdkór ős rpg-snek tartó (divat EA utáló, amit szintén kurva unalmas már hallgatni) előszeretettel emlegeti.
"A 3-ban már volt olyan játékmód ahol nem is neked kellett válaszolgatni,ha jól rémlik."
Három mód volt. Volt a hagyományos szerepjáték mód, ami semmiben sem változtatta meg a játékot, volt a történet mód, amiben a harc triviálissá lett könnyítve, annak, akit csak a történet érdekel, meg volt ennek az ellentétje, az akció mód, ahol a történet lett "előre scriptelve" annak, akit csak a harc érdekel. De miért baj ez, ha egyik sincs a másik kárára?
"de ha egy játék kicsit is gondolkodtató vagy megerőltető agyilag a kis joe nem veszi meg mert nem tud vele játszani...Régen az RPG rétegjáték volt most akciójáték RPG elemekkel.. Szomorú"
Most hogy csak a ME-nél maradjak, miben is volt a ME1 "kicsit is gondolkodtatóbb" vagy "agyilag megerőltetőbb", mint mondjuk a ME3? Semmiben. Mert alapvetően nem is akart az lenni.
Rohadtul unalmas már ez a siránkozás az RPG-k körül, mintha manapság nem készülnének klasszikus izometrikus szerepjátékok (Pillars of Eternity? Wasteland 2? Torment: Tides of Numenera?). A lényeg, hogy ezek az izometrikus, szöveges szerepjátékok az audio-vizuális korlátaikat/hiányosságaikat a játékmechanika komplexitásával egészítik ki. Az akció-szerepjátékoknál ez pont fordítva van, és gyakorlatilag interaktív filmekről van szó. A köretet leszámítva ugyan úgy a szerepjátszásról szól mindkettő. És az, hogy az egyik stílusba beleerőltetik a másik stílus jellegzetességeit, akár az élvezhetőség kárára is mehet (lásd ME1).
Hogy mi szomorú van abban, hogy a szerepjátékoknak több különböző megvalósítása/fajtája is létezik, kurvára nem értem. Mindenki játszon azzal, ami tetszik neki, lehetőség van rá akár mennyi.