-
#237
nahja, ha a kisgyerek fakarddal hadonászik, az is szerepjáték, ha az asszonyt este beöltözteted apáca ruhába hancúrozás előtt, az is szerepjáték..
de a Role-Playing Game (RPG), magyar megnevezésén "szerepjáték" az 1970-es években megjelent Dungeons and Dragons által terjedt el széles körökben és ihletett számtalan másikat (Shadowrun, World of Darkness, stb)
kis hazánkban a magyar készítésű M.A.G.U.S. burjánzott leginkább el
ezek a "klasszikus" RPG-k, amiket manapság Tabletop RPG (asztali szerepjáték) vagy PnP RPG (pen-and-paper - ceruza és papír rpg) néven is szokás emlegetni az egyértelműség végett.. de van, aki csak valódi szerepjátékként hivatkozik rá...
ezekhez nem kel gép, csak 2 - 6 fős társaság, elegendő fantázia, kockák, ceruza, papír, pizza és pia
gyakori itt is a "van egy csapat, megbízzák őket, elvégzik, szintet lépnek" sablon, de kellő fantázia és kreativitás támogatásával nincsenek határok.. és ha a mesélő rugalmas, nem az "egy megoldás van, minden másba belehaltok" fajta, akkor bizony számtalan végkimenetele lehet ugyanannak a kalandnak, szituációnak, stb..
és persze a játékosok habitusuktól függően lehetnek csendes, szűkszavú egyének vagy harsány "szóban eljátszom, hogy mit mond a karakter" típusok.. igazából mindegy, a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát, mind a játékosok, mind a mesélő..
ennek élményét próbálták átültetni számítógépes játékokra..
ezeket igazából CRPG-nek, azaz Computer Role Playing Game-nek kellene hívni, csak a C valahogy kikopott a köztudatból (vagy tán be sem épült..)
értelem szerűen a számítógépen korlátozottak a lehetőségek
de minél több variációt ad a játék, annál közelebb állhat az igazi RPG érzéshez... ami persze relatív, aki játszott valódi RPG-t, az minden bizonnyal egyetért, hogy a közelébe sem ér.. ez nem azt jelenti, hogy egy CRPG nem lehet qrva jó, de én inkább azt mondanám, hogy más érzést ad.. ezt el kell fogadni.. az ember ugyanúgy el tud órákig lenni egymagába a Fallout 2-vel mint társaságba játszani egy DnD kalandot.. mindkettő jó móka, de más érzést ad.. ha valaki ugyanazt várja egy CRPG-től, mint egy RPG-től, az rosszul áll hozzá..
persze CRPG és CRPG között is van különbség.. ott is van, ami azért törekedik arra, hogy hasonlítson egy valódi szerepjátékhoz, mint például a már emlegetett Fallout 2, ahol lehettél hős, boxbajnok, maffiabérenc, pornószínész vagy házas ember.. vagy az elődje, a Fallout 1, ahol a főgonoszt simán ledarálhattad gépágyúval, besunnyoghattál és aknát tehettél a segge alá, vagy a lelkére beszélve rávezetted, hogy milyen rossz egyén is ő és szégyenében öngyilkos lett.. a számos párbeszéd-lehetőségről nem is beszélve..
ehhez viszonyítva a Diablo eléggé fapados volt.. kapsz egy küldetést, amihez hozzá se szólhatsz, mész, ütsz-ütsz-ütsz, lény megöl, küldetés lead, szintlépés.. és ez jó sokszor.. talán érthető, hogy sokan miért nem értettek egyet az "év RPG-je" címével..
jó játék, én is végigtoltam párszor, de RPG-nek nevezni kissé túlzás..
pedig manapság sok CRPG ezt a vonal vitte tovább.. főleg az MMO-k.. de igazából ezek csak nyomokban tartalmazzák az RPG-t..
egy fokkal szerencsésebb mondjuk a Mass Effect sorozat, vagy a Fallout 3-4.. ezek is már erősen eltolódtak az akció irányába, de tán kevésbé monoton hangvétellel
de valamiért az emberek többsége (akiket causal gamer-ekként emlegetnek..) erre vevő, nem a gondolkodásra..
a sandbox jellegű CRPG-k becsapósak tudnak lenni.. úgy érzed, hogy jaj de szabad vagy, mész amerre akarsz, ez ám a valódi szerepjáték.. nahja, csak mellette nyíl mutatja, hogy hova kell menni, jobb esetben van 2-3 választási lehetőség a párbeszédekben, meg igazán lényegi döntésről 1-2..
Például ott a Fallout 4, ami szép játék, jó játék, sok mindent lehet benne csinálni, de ha jól megnézed a párbeszédeket, van 4 opció :
1) elfogadod amit mond, párbeszéd letudva
2) kérdezősködsz, de végül választanod kell a maradék 3 lehetőségből
3) beszólsz, de végül választanod kell a maradék 3 lehetőségből
4) nem értesz egyet / nem vállalod.. közlik, hogy gyere vissza, ha meggondoltad magad.. addig meg áll a dolog..
tehát igazából 2 lehetőség van, 1 - vállalod egyből vagy később, 2 - kihagyod a küldetést.. ami a főszál esetén azt jelenti, hogy sose jutsz a végére.. tehát ha a végére akarsz jutni, igazából 1 lehetőség van csak..
nahjó, választhatsz 4 frakció közül, hogy kit támogatsz, de ennyiben ki is merül a választás lehetősége
de mondjuk ha a Witcher 3. részét is végigvitted, azért érezni fogod a különbséget...
hogy kinek mi teszi a CRPG-t RPG-vé ? jó kérdés.. van akinek elég a fejlődés, másnak a sztori a lényeges vagy épp a választási lehetőségek
én azt mondom, hogy ezek együtt teszik azzá.. csak kiragadni egyet vagy kettőt olyan, mintha minden pizzát Hawai pizzának neveznék, amin van ananász, függetlenül az összes többi összetevőtől.. vagy minden húst Cordon Bleu-nak nevezni, amibe sajt van, függetlenül attól, hogy van-e benne sonka, vagy hogy mi mást gyömöszöltek mellé..
és persze akkor lesz igazán jó, ha minden a helyén van, mindenből sikerül megtalálni a megfelelő mértéket és eltalálni a hangulatot
(hiányosságai ellenére a Mass Effect sorozatnak utóbbi kitétel jól sikerült)
de ez a PnP RPG-re is igaz, nem csak a CRPG-kre.. egy délutáni játék hangulatát meg tudja ölni a nem megfelelő szabályrendszeren való vita, egy lagymatag "megyünk és megölünk 30 orkot" kaland ugyanúgy nem lesz emlékezetes mint egy gagyi sztorival rendelkező CRPG, és frusztráló, ha a mesélő minden ötletedet elkaszálja, csak hogy az általa kijelölt ösvényen maradj (sajnos volt "szerencsém" ilyen mesélőkhöz is), hasonlóan néhány CRPG csőkalandjához (és itt nem a bejárható területet értem..)
persze lehet a definíción jókat vitatkozni, csak amikor az egyik fél 15 - 20 éve DnD-zik, a másik fél meg csak számítógépen látott RPG-t, az számomra olyan, mint ha a Fifa konzolos bajnoka próbálna kioktatni egy valódi labdarúgót arról, hogy mi is a foci