Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
Nemzsidó #642 "Az ókori világ hanyatlását a csőcseléknek a kereszténység égisze alatt történt mozgósítása idézte elő, miközben ennek a fogalomnak éppen olyan kevés köze volt a valláshoz, mint a marxi szocializmusnak a szociális kérdés megoldásához.
A zsidókereszténység nem értette meg az antik világot. Az antik világ a tisztánlátásra törekedett: a kutatás szabad volt, az istenkép a hagyományban gyökerezett, de nem kötődött hozzá szorosan. Nem tudjuk, hogy volt-e határozott elképzelésük a halál utáni életről. Inkább arról volt szó, hogy hittek az anyag megmaradásában. Az eleven lényekben nyilvánul meg az örök élet. Hasonlóak lehettek ezek az elgondolások ahhoz, amit a japánoknál és a kínaiaknál találhattunk, amikor megjelent náluk a horogkereszt.
Nálunk megjelent a zsidó. Magával hozta azt a bestiális gondolatot, hogy az élet a túlvilágon folytatódik. Ebben a világban ki lehet irtani az életet, mert az odaát tovább él, miközben az ember valójában mégis megszűnik létezni azáltal, hogy elveszíti jelenlegi alakját. A vallás égisze alatt a zsidó elvitte oda az intoleranciát, ahol azelőtt tolerancia uralkodott igazi vallásként", mondja H. Adolf a főhadiszállásán Himmler jelenlétében.