Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
e57 #214 Azért a kenyérrel és borral való áldozást ne figurázzuk már ki. Egyáltalán nem zsidó találmány, és magának a szertartásnak is csak magyar nyelven van értelme.
Kenyér a test, a bor a vér. Test, vér, az két szó, de ha egybemondod, akkor egy harmadik értelmes szót kapsz, testvér.
Egyébként nekem erről valahogy a vérszerződés is eszembe jut... ami még manapság is létező dolog. Ez a komaság (vérnélküli vérszerződés).
Melkizedek, aki Solyma (sólyom) (görögöknél hierosolyma, ma jeruzsálem) városnak volt a papkirálya kenyérrel és sóval (de valahol olvastam kenyérre, és borral) áldotta meg Ábrahámot, aki tizedet fizetett neki (Ábrahám Melkizedeknek fizetett, a félreértések elkerülése végett).
Hogy Jézus zsidó volt-e? Szinte biztos, hogy nem. Egyébként szinte majdnem mindegy.
Hogy Jézus hova, és mikor született, és mikor halt meg, annak nagyon fontos asztrológiai és asztronómiai jellemzői vannak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Most nem akarom részletezni, rengeteg előadás foglalkozik ezzel a témával. Itt most elég csak annyi, hogy térben és időben oda született ahol a legnagyobb sötétség volt, ahova leginkább kellett vinni a fényt. Hogy ez sikerült-e neki... nem tudom.
Ez egyébként igaz a precessziós hónapokra is, és az egy évkörön belüli hónapokra (téli napforduló) is.
Persze lehet azt mondani, hogy az egyházi vezetés, hát... hátsószándékoktól nem mentesen működött a történelem során, de azért egy ilyen laza tollvonással ne dobjuk már a kukába az egész keresztény szellemiséget.