Avagy: Ami a Bibliából kimaradt
-
Nemzsidó #195 A vallás labirintus. Ha belekeveredik az ember, bolyong benne időtlen időkig, sokszor haláláig. Jobb felülemelkedni ez útvesztőn, s fölötte haladni. Van akinek sikerül a levitáció ilyen formája, mások csak kanyarognak a dogmák szűk falai közt. Melyik lenne hát az igaz-hit? Mert oly sok van, mind az egyetlen igazinak nevezi magát, de egyik sem tudja istenét idecitálni. Régi korok üzeneteit lökik elénk, rég meghalt, vagy eltűnt emberek, félistenek és istenek a példabeszédek hősei, de semmi kézzelfogható. Mennyivel szerencsésebbek voltak őseink, kiknek megmutatkoztak még az istenek. S azok mégsem tudtak választani egyetlen egyet mind közül. Miért várja el bárki a mai kor emberétől, hogy ismeretlen emberfeletti hatalmak közül válasszon, annak terhe mellett, hogyha rosszul dönt, oda az üdvözülés, oda a mennyek országa? Ez hazardírozás. Belénk nevelt félelem szüleménye a hit, annak akarása. Hinni akarok egy jobb világban, s hitem reménytelen. Amint láthatjuk, inkább a rossz gyarapodik, szaporodik. Isten akarná túlnépesíteni teremtett világát? Vagy nem gátolja ellenlábasa ilyen irányú tevékenységét, mert már csak a mennyiségre, s nem a minőségre összpontosítanak végtelen rivalizálásukban?