ranat#27
A bankoknak nem az a szerepe, amit leírtál.
A bankoknak sosem volt feladata "hidat képezni tehetős és kevésbé tehetős között".
Egyetlen hibát követtek el a bankok (valójában a politika hatására, de ez már más téma), hogy luxust szolgáló kölcsönt adtak. A hitel ilyen formája, nem hajtja a gazdaságot.
A hitel alapesetben egy befektetés. A banknak és annak is, aki a hitelt veszi fel a banktól. Ilyen esetben a hitel kockázatát, megfelelően kiszámolt arányban állja a bank és a hitelező. A kockázatok arányában osztozhatnak a hasznon. (A kockázat felmérése külön téma, de a lényege, hogy kívánt befektetést vizsgálja meg több szempontból.)
Más dolgokkal is vitába szállnék. Pl azzal is, amikor azt fejtegeted, hogy a marketinggel csorbulnak az ár/érték, szükséglet/kereslet -re vonatkozó (önműködő) szabályok. Az igazság az, hogy ha megnézel egy gazdasággal foglalkozó tankönyvet, akkor abban az lesz leírva, hogy a gazdaság működésének a szempontjából mindegy, mit, milyen áron gyártanak és az emberek mennyiért hajlandóak azt megvenni. Az, hogy bizonyos dolgokért jóval többet hajlandóak fizetni, mint amennyit valójában érnek, ez része a rendszernek. (Arról nem is beszélve, hogy elég nehéz megállapítani, mi mennyit is ér valójában. Ne csak anyag és összeszerelés költségekre gondoljunk, hanem a szellemi értékekre. Egy telefont amikor megveszel, akkor megveszed azt a szaktudást is, ami a telefon minden egyes alkatrészének a kitalálásában benne van.)
A gazdaságnak teljesen mindegy ki mennyiért, mit állít elő és ezt mennyiért veszik meg. A gazdaság attól működik, hogy van aki valamit elad és van aki megveszi. A vicc az, hogy ennél több feltétel nemigen kell "neki".