#232
"Na halljuk, egy József Attila vers beidézésétől még nem lettél nyelvészzseni, csak jól megy a copy-paste."
Ja, de vannak saját verseim is, persze csak magam szórakoztatására.
Kopizok neked egy részletet (felhívom a figyelmedet az utolsó sorra, érdemes megszívlelni. Gondolom nem zavar, hogy latinul van).
Mert vége...
Újra keserű komédiát játszott velem,
rászedett,
hitette el, hogy enyém lesz minden
a remény.
Eddig az élet csak játék volt nekem.
Veszítenem ugyan fájt,
de néha volt kis győzelem.
És csak a büszkeség volt az,
mi elszenvedte a csorbát.
Ma viszont háborúba megyek,
mert a szeretet kevés volt,
mit a világnak adtam, és hiába hagyom,
bohócként, hogy nevessenek rajtam,
ez már nem menti meg az áldozatokat.
Nincs hitem, nincs fegyverem.
De dőrén kezet magamra nem emelek,
bár keserűség szorítja szívem.
Erőm csak a vágy,
hogy mindez ne így legyen!
Hiszen hova hátrálnom,
vagy veszítenem sincs mit már.
Távoli, kósza köd a félelem,
és irigy szemmel nézem a tudatlanokat,
kik nem látják a törött tükrökben lopakodó halált.
E csatában gyalogok vagyunk mind,
elsőként meghalnunk ugyan nekünk kell.
De Isten dicsőségét hiába harsogja ajkunk,
ha áldozatunkért mit kaphatunk csak egy rövid pokol,
mert a boldog öröklétből még nem tért vissza senki.
Üvöltve vádollak hát Istenem:
Sorsunkkal mutatva azt,
mit elkerülni rajtunk követelsz
Te magad vagy még is,
ki százszor, ezerszer követed el!
#232
