#4
A Gattaca nekem egy nagyon lírai, nagyon elgondolkodtató, de nagyon nem reális szájenszfiksön volt. Kb olyan szájenszfiksön, amit egy valami romantikus nőimagazininon megerősödött népszerűségű író ír. Hasonló de kicsit talán még kommerszebb, de talán még élvezetesebb filmje volt az író/rendezőknek (Andrew Niccol) az In time c. filmje.
A Gattaca-ban egy genetikai-, az In time-ban egy idődiktatúra ellen harcol a főhős.
Mind a Gattaca, mind az In time elvérzik azon a kritériumon, amit a logika állít fel, habár ismétlem, mindkettő egy iszonyatosan erős hangulattal megteremtett víziót jelent. De sokkal inkább arról az érzésről szól, amit az író által megteremtett világban való létezés jelent, mint sem egy brilliáns logikai/tudományos felépítmény bemutatása, ami az igazán jó sci-finek sajátja.
A Gattacát tekintve pl. mi a faxt kell buzerálni az embereket állandóan a vér, nyál, bőr, vizeletminták leadásával, amikor ezek nem változnak. Ha valaki egyszer bekerült a rendszerbe ezek az adottságai soha nem fognak változni, ezek a minták le lettek tőle véve!
#4