#41
Mi a bűn? A materialaista ember számára az, ami a jogellenesség egy szintjét meghaladja. Általánosabban az adott kultúrájú társadalom erkölcse, íratlan szabályai elleneni súlyosabb vétek.
A vallásos ember világképe általában nem csak horizontális vele erkölcsileg egyenrangú elemeket tartalmaz. A cselekedetek nem a hasznosság, az evolúciós előny fogalmából indulnak ki.
Azonban, ha az evolúció talajáról indulunk akkor soxor előnyösebb a "csordával" szemben cselekedni, mert miközben a tömeg megy az egyik irányban adig az erőforrások szabaddá válhatnak. Ha nem néz senki oda és elveszek valamit és ez nem derül ki, akkor gyakorlatilag nem is követtem el semmit, sőt okos voltam. Több erőforrásom van, a gyerekeimnek, családomnak nagyobb esélyt tudok biztosítani az életbenmaradásra. És az ő életbenmaradásuk az ami indokolja, és jóvátesz bármit amit teszek. Kb ez az a gondolat menet, ami egy racionális, materialista ember cselekedeit irányítja, meghatározza moralitását. Első én vagyok, majd a család, a közösség, nemzet, emberiség. Konfliktus helyzetben ezek szerint kell cselekednem, a konfliktushelyzetet feloldanom, mint valami robotika törvények szerint és bármi megengedett, amíg nem kerül veszélybe a következő szint. A bűncselekmény nem azért kerülendő, mert elvont módon erkölcsileg rossz, hanem mert a büntetés, az igazságszolgáltatás egzisztenciálisan ellehetetlenít.
Ezzel szemben a keresztény erkölcs ideái olyan módon elvontak, hogy az már csodálatos. Pl Pál apostol első levele a korintusiakhoz
"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet."
A kerszténység szeretet eszméje valami olyan módon elvont és a tudománnyal nem egyező és még is átélhető, mint az adolog, amit itt sokan tagadnak, a lélek.
Tehát van az ember függetlenül azoktól, hogye zeen ideáknak van e valós fizikai megfelelője vagy nincs, de az ember ilyen ideákat alkot, és ezek szerint cselekszik.
Ez önmagában csoda, ez maga a bizonyíték, hogy több dolog létezik mint sem azok a dolgok, amelyek az általunk ismert fizikai gyökerükkel megindokolhatók.
Aki így gondolkodik, az bizony az erkölcsnek is egy más szintjén áll, mint az aki simán az evoluciós rátermettség alapján dönt jóról és rosszról.
#41