levente68#531
Na, így most már szinte teljes képet adtál magadról...
Nem is várt többet senki, csak ennyit, hogy végképp bebizonyítsd, érdemtelen vagy a vitára.
Ostoba, nagyképű, de legalább jó nagy pofájú.
Nem vagy egyedül, persze, rengeteg ilyet látni az életben is: gőze nincs a dolgokról és ahelyett, hogy bekussolna és utánanézne egy-egy megemlített dolognak, helyette ostobaságokat összehordva körömszakadtáig védi aljas módszerekkel a nem létező igazát.
Mondhatnánk, hogy én vagyok a hülye, hogy leállok egy ilyen senkivel vitázni, de ahogy az életben, itt is szeretnék fényt gyújtani még egy ilyen sérült agyban is, mint a tiéd. Felfogom, hogy mennyire esélytelen ez, de hát a remény halk meg utoljára...
A te eseted abszolút tipikus, sajnos hasonló ismerősöm van az életben is.
Rá is rájön néha az öt perc, hogy de most már neki is lehet igaza az életben és hasonlóan időnként paraszt módon, ferdítgetve vitázik. Mondjuk ő hazudozásig nem megy el, mint te, de amnéziája szintén van, mikor kell neki...
Aztán, mikor végképp látja, hogy nincs igaza, sőt, mekkora buta, akkor elhallgat, majd egy idő múlva a jó értelemben vett alázat előjön nála, mind a témát, mind pedig azt illetően, hogy egyszerűen buta sok mindenhez.
Sajnos, ezzel sokszor találkozom az életben.
Mivel elég sok dologhoz értek és nehezen tűröm a suttyók okoskodását, így mikor már elvesztem a türelmem és kényszerülök arra, hogy nevén nevezzem a dolgokat és lehülyézem, még neki áll feljebb.
Szó nincs róla, hogy én zseni lennék, egyáltalán nem. Az emberek zöme elkorcsosult agyilag, mellette persze öntudata az van...
Az persze nem játszik, hogy mikor eléri a tudása korlátját, akkor visszavegyen magából, az ilyen alja figura onnantól inkább az általad bemutatott módon való vitázásba csap át, nem látva, mennyire lejáratja magát.
Legfontosabb, hogy én mindig készen állok arra, hogy bárkitől tanuljak, így a magadfajtától is sokat tudok, hiszen teljesen ostoba ember nincs.
Te egy komoly szintet képviselsz ebben és sajna, nem is emlékszem, hogy általad bármilyen információhoz, vagy megfontolandó dologhoz közelebb kerültem volna, így értéktelen vagy számomra. Kár, sok vitapartneremtől sokat tanultam és bizonyosodott be róla, hogy végső soron érdemes volt vele vitázni.
Tehát, mivel nem vagy használható semmire, nem is fecsérelek továbbiakban rád energiát, beismerem, teljes kudarc volt megpróbálni megértetni veled a dolgokat, bármilyen sokszor írtam le ugyanazt, bármilyen változatosan, mindig visszasüppedtél a pocsolyádba végül, pedig néha felcsillant a remény sugara.
Szép életet kívánok neked, bevallom, kicsit irigyellek is, mint a többi véglényt, sokkal egyszerűbb életetek van, kevesebb felfogott gonddal...
Pá!