bvalek#75
Ahogy egyre többet megért a tudomány a természet működéséből, úgy csökken a véletlenek száma. Ami véletlenszerűnek tűnt száz éve, arról azóta kiderült hogy törvényszerűen bekövetkezik adott feltételek esetén. A véletlenszerű állandókból egyre kevesebb van, egyre többről derül ki, hogy miért pont annyi az értékük.
Prokarióta-eukarióta ugrás nem volt, ezek két párhuzamosan fejlődött családfája a földi életnek, az eukarióta sejt szimbiózisban élő prokarióta sejtek összessége, melyek elvesztették az önálló életképességüket. Az evolúció csak kis lépésekben tud haladni, hiszen intelligens elhatározás nincs mögötte.
A testek valóban görbítik a téridőt, ugyanis a görbületet jellemző geometriai mennyiség, a görbületi tenzor értéke eltér nullától gravitáció jelenlétében. Görbítést értsd a hétköznapi értelemben, mint görbe vonal, behorpadt motorháztető, görbe vascső, stb. a görbületi tenzor ugyanúgy leírja egy kutyatál geometriáját is.
Az ősrobbanás legföljebb fordított fekete-lyuk lehet, mert mi éppenséggel nem befelé hanem kifelé repülünk. A kozmikus háttérsugárzás pedig nem lehet a fekete-lyuk univerzum párolgása, mert ahhoz túl meleg. Sokbilliószor nagyobb a hőmérséklete, mint amennyi egy univerzum-méretű fekete-lyuk párolgásának hőmérséklete lenne.
(innentől offtopic)
Visszatérve az első megnyilvánulásodra, nyilvánvaló hogy mire megy ki a játék, az intelligens tervezésre. Felvilágosítalak hogy a kis szektád fantazmagóriái történetesen lealacsonyítják Istent, aki szerintetek annyira tökéletlen Univerzumot teremtett, hogy folyton bele kell avatkoznia a működésébe, kézi irányítás nélkül nem alakulnak ki benne égitestek, azokon élet, de még intelligens civilizációk sem.
Ezzel szemben a keresztény álláspont mindig is az volt (és a katolikus/ortodox egyházaké ma is ez), hogy a Teremtés tökéletes. Isten egy olyan termékeny Univerzumot teremtett, aminek olyan belső törvényei vannak, amik minden további beavatkozás nélkül lehetővé teszik rendkívül komplex struktúrák kialakulását, az égitestektől a fotoszintetizáló zöld leveleken át Pista bácsiig. Tehát Teremtés történt, nem minden részletre kiterjedő tervezés. Isten univerzumában ki tudnak fejlődni olyan állatok mint pl. a zsiráf, de Isten nem görnyedt tervezőasztal fölött egy egész délután, azon morfondírozva, hogy milyen alakja legyen a zsiráf fülének (ettől persze Isten alkalmilag be tud avatkozni az Univerzumban, és a keresztények hite szerint be is avatkozik, amikor időnként kinyilatkoztatja magát).
Helyette olyan törvényekkel teremtette az univerzumot, hogy be tud indulni az evolúciós folyamat, még csak terelgetni sem kell, megy magától. Csak így biztosítható, hogy ennek az Univerzumnak a működése racionális, értelmesen megérthető. Csak kutatni kell, hiszen minden ami a természetben körülvesz minket, valamilyen természetes eredettel rendelkezik. Ha ez nem így lenne, akkor értelmetlen ugrások lennének a fizikában, pl. rendszeresen ok nélkül esne eső, mert Isten gondolt egyet és kifacsart néhány felhőt. Na így nem létezhetne meteorológia, mert legföljebb akkor tudnánk megmondani a holnapi időjárást, ha Isten személyesen közzé tenné hogy szándékozik-e esőt fakasztani holnap vagy sem.
A világegyetemnek a teremtése intelligens, nem a tervezése. Az, hogy az univerzum eredete egy intelligencia, az univerzum megérthetőségéből sejthető (az univerzumban ki tud fejlődni olyan intelligencia, ami belsőleg le tudja képezni a teljes univerzum törvényszerűségeit, egyáltalán nem magától értetődő, hogy ennek lehetségesnek kell lennie). Ha az univerzum nem lenne megérthető, nem működne benne a tudomány, ami inkább arra utalna, hogy nincsen teremtő, nincsen intelligens eredendő oka minden létezőnek, a világegyetem kaotikus, ad-hoc módon vergődne egyik pillanatról a másikra.
Ez a természet-filozófia alapfeltétele a modern tudomány létrejöttének. A megérthetőség gondolata csírájában már megvan Arisztotelésznél, Isten és a világ különálló mivolta a zsidóknál, az univerzum rendjének gondolata a rómaiaknál. De csak (Jézus színre lépése révén) a zsidó-görög-római kultúra találkozása után a keresztény egyháztanítók, főleg szent Ágoston és Aquinói szent Tamás írásaiban teljesedik ki, és a középkori tudós szerzetesek, mint Albertus Magnus, Roger Bacon és William Occam ültették át a gyakorlatba. Utána a keresztény civilizációban fejlődött ki a modern természettudomány, amiben az Egyház például a Jezsuiták révén is tevékenyen részt vett. Hogy mást ne mondjak, George LeMaitre, az ősrobbanás elméletének kidolgozója is egy Belga Jezsuita pap volt.